Nyögvenyelős győzelem volt. A Honvéd nyert, mi pedig nyögve nyeltünk. Tavasszal gólképtelen hátsó alakzatunk már 11 kapottnál jár, elől pedig csak véletlenül tudunk betalálni, de ez legalább nem változott. Kezdődött az egész egy hölgyet a villamoson megtámadó roma fickóval, aki nagyjából annyira volt beállva, mint Gáspár Debrecenben, majd folytatódott két felvezető sörrel, végül az este brutális mészárlásba csapott át. Legyilkolták csapatunkat egy olyan meccsen, ami tipikus 0:0 kellett volna, hogy legyen. A két csapatnak volt összesen 2-2 helyzete, mi ebből a kaput se találtuk el, a Kispest meg rúgott négyet.

Az AS Roma vendégjátékának okán már bőszen vágjuk a centit, viszont szombaton egy kevésbé ünnepélyes, ámde annál fontosabb feladat következik: Kispesten meg kell szerezni az első három bajnoki pontot. A küldetés nem egyszerű, de  nem is reménytelen, már csak azért sem, mert vereséget utoljára 2005-ben szenvedtünk a Bozsik Stadionban. Nem vitás, a statisztika csak a statisztikusokat érdekli, egy idő után meg már szerintem őket sem, valamint arra jó, hogy a lényegről beszélni nem mindig tudó szpíkerek kitöltsék vele a közvetítés idejét, de azért ezt jó leírni. Bele nem kapaszkodunk, mert nem strandkorlát, csak örömteli tényként megállapítjuk, hogy jó sorozatunk van a honvédek vendégeként, és a holnapi nap cseppet sem tűnik alkalmasnak arra, hogy ezt megszakítsuk.

A centenáriumi gálameccsre való felkészülés startpisztolya egy igen ütős képpel dördült el kicsiny szerkesztőségünkben. Aki még eddig nem látta De Rossi Chuck Norris-i magasságokba emelkedését, feltétlenül pótolja! Éppen időben lőttük el az indulásra ösztökélő fegyvert, ugyanis már csak hatot kell aludni ahhoz, hogy úgy járjunk, mint annak idején Kevin Costner, azaz farkasokat táncoltatók farkasokkal táncolók legyünk. Futballünnep lesz itt kérem szépen, mégpedig nem is akármilyen világsztárokkal, és ez pontosan olyan, mint a fent említett fotó: mindenképpen látni kell!

A kollega már gyakorlatilag xanaxon él, hogy fenn tudja tartani optimizmusát, de ezt sokáig már ő sem fogja bírni. Kikapunk az újonctól otthon, játékosaink kóvályognak a pályán, és bokáig gázolunk a piszoárból kicsorduló sárga lében. A családbarát stadion versenyből már az elején kiszálltunk, hogy  csak a játékra kelljen koncentrálni. Ennek következményeképp a szünetben már minden piszoárban és WC-csészében csurig állt a húgy, és mivel a kényszer és a gravitáció nagy úr, ezáltal a padlón is. Ez nem segítette a dolog a pályán látottak feldolgozását. Dallas az nem, celebspotting viszont vót. Csak kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, hol egy Farkas-Simek kettős, hol egy Csank, hol egy Simon Anti, és ezekből biza lehet, hogy páran nálunk folytatják.

Új forduló, új remények! Szombaton kedvenceinknek remek alkalmuk nyílik arra, hogy elégtételt vegyenek a becsületükön esett múlt heti foltért. Jelen esetben egyáltalán nem érdekes, hogy a pofont nem a bűnös kapja, hanem a sorban utána következő – semmi gond, Bajzát majd hazaviszi Debrecenbe. A gólzáportól és a közönségszórakoztató játéktól eltekintünk egyelőre, - azt ráér jövő héten a Honvéd ellen bemutatni - a három bajnoki ponttól viszont nem. A csapatnak tehát minden körülmények között és azok dacára is meg kell cselekednie, amit megkövetel a haza(i közönség)!

Minden jel arra utal, hogy a borzasztóan sikerült idénynyitó felgyorsította a keret végleges kialakulásának folyamatát. Nehezen tudjuk feledni a Nagyerdőben történteket - sokáig fájó sebek lesznek, amelyeket riválisaink szurkolói zrika gyanánt fel is fonak tépkedni (mi is így tennénk - és fogunk is - a helyükben, szóval nincs ezzel semmi probléma), de legalább ennyi haszna legyen a debreceni pokoljárásnak! A tárgyalások eddig is folytak, és kétségtelen az is, hogy lassan mindegyik, eddig nyaraló, esetleg a strandon vagy a büfében egyedül tréningező labdarúgó számára itt az ideje elkezdeni az edzéseket, mégpedig lehetőség szerint abban az együttesben, amelyben játszani óhajt az elkövetkezendőkben. Akárhogy is van,  néhány hetes késéssel ugyan, de nagyon úgy fest, hogy célegyenesbe fordult a keret kialakítása.

Nem erre számítottunk! Tudtuk előre, hogy meleg lesz Debrecenben – mind az időjárás, mind a meccs tekintetében, meg azt is, hogy a kezdőcsapat tagjai még nem biztos, hogy civilben is megismernék egymást, de azért ennél mindenképpen többet vártunk. Nincs mit szépíteni, a debreceniek elvertek bennünket, mint jég a határt, mert nagyságrendekkel gyorsabbak, frissebbek és motiváltabbak voltak.

Minden kezdet nehéz, főleg akkor, ha az induló még inkább azzá teszi magának. Kapitális hibákat követtek el játékosaink, és ahogy lenni szokott, a baj nem bizonyult magányos farkasnak, hanem felbátorodó és önbizalom-túltengéses állapotba kerülő ellenfél, bírói tévedés és sérülések követték. A vége nem is lehetett más, mint kínosan alárendelt szerep és jól megérdemelt súlyos vereség.

Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült két hónap! Mintha csak tegnap lett volna a Kecskemét elleni gólzáporos 1-1, és most örömmel nyugtázhatjuk, hogy megint bajnoki meccset láthatunk. Akármennyire kicsi is, meg savanyú is olykor, de a miénk, és szeretjük, ezért nagyon rosszul viseljük, ha nélkülöznünk kell – dehogy narancs, Virág elvtárs, természetesen a labdarúgó bajnokságról beszélek!

Barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy a piros-kék hívek számára unalmas volt az uborkaszezon: a tulajdonosok konszolidációs törekvéseinek jegyében csapatnyi játékos érkezett, és mivel az öltöző nem lett nagyobb, távoztak is legalább annyian. Ebből kifolyólag gyakorlatilag teljesen új kezdőnk van, amely értelemszerűen még nagyon sok munkára van a tökéletestől, de e rögös úton már megtette az első lépéseket. A klubvezetés is erősített, mit erősített, egyenesen sziklaszilárd lett, ráadásul világraszóló centenáriumi partit szervez, amelyen nem holmi Fekete Pákó lesz a sztárvendég (aki egyébként pár korsó forróság elleni védőital után kétségtelenül összetéveszthető Juannal) hanem Francesco Totti. Mindezt azonban már megénekeltük, ezért előre tekintünk, mint a Sztálin-szobor. Jelentős különbség azonban, hogy esetünkben a pofára esés teljes mértékben ki van zárva.

Utolsó bejelentkezésünk óta alig történt említésre méltó dolog: bejelentették, hogy jön az AS Roma; ikszeltünk a Ruzsomberokkal; eltört Kulcsár orra; megkerült a kameruni-nyíregyházi kettősállampolgár jobb bekk, aki hozta magával próbajátékra egyik kis cimboráját is; majd csúnyán kikaptunk Ausztriában. Hajtás után álmodozunk egy pengés jobb hátvédről, örülünk a Rómának, mint majom a farkasnak, és megvizsgáljuk az elmúlt éveket figyelembe véve, hogy fel lehet-e fedezni valami összefüggést az utolsó felkészülési meccsek és a szezonkezdetek között. Még négyet kell aludni.

Az átigazolási időszak még javában tart, de így másfél héttel a bajnoki rajt előtt úgy tűnik, játékoskeretünk metamorfózisa lassan a végére ér. Egyszer már megénekeltük, de újra fel kell idéznünk a távozók alkotta csapatot. _{Igen, még mindig úgy gondoljuk, hogy Janika máshol lel nyugalomra.} Kár tagadni, hogy teljes kétségbeesés lett úrrá rajtunk, mikor szemünk láttára hullott szét a tavaszi hadjáratot oly dicsőn teljesítő csapat. Vissza-visszatérő rémálmunk – mely utoljára a téli szünetben kísértett –, miszerint ismét másodosztályúak leszünk, újra behatolt nyugtalan éjszakáinkba. Aztán Milos Jokics személyében berepült az első fecske a Fáy utcába és azóta egy egész nagy egyedszámú fecskeraj követte őt. Kialakult egy keret, mely lehet, hogy világverő lesz, lehet, hogy bukdácsolni fog, de egy biztos: jobb, mint a semmi. Hajtás után egy „akkor és most” következik, megnézzük, hogy posztonként erősödtünk vagy gyengültünk. Keretlesen.

A prés dolgozik tovább, púpos gyerekünk egyre szebben alakul, én pedig bátorkodom egyre optimistábbnak lenni. Pályán és azon kívül egyaránt bizakodásra okot adó események történtek az elmúlt napokban, amelyeket most számba is veszek, mint kölyökkutya a gazdája papucsát. Igazoltunk kapust, nem is akármekkorát, gólzáporos edzőmeccsen Marko Simic négy góljával fölényesen legyőztük a nem túl acélos szlovák másodosztályú ellenfelet, és láthattuk ismét Bárányost piros-kékben magas színvonalon osztogatni a középpályán.

Ma meg sajtótájékoztató volt ebédre, amely egészen ízletesre sikeredett: megtudtuk, hogy sikerült konszolidálni a csapat körüli helyzetet, aminek köszönhetően új időszámítás kezdődik Angyalföldön. Az elmúlt napok híreszteléseivel szemben biztos az anyagi háttér, a tulajdonos pedig igenis komolyan gondolja, ráadásul hosszú távra. Bemutatásra kerültek mind a csapat, mind a klubvezetés új igazolásai, valamint az előttünk álló szezonhoz rendelt célok, amelyek eléréséhez a szükséges keret is összeáll néhány napon belül. Első blikkre túl szép mindez ahhoz, hogy igaz legyen, de ha a csak a fele igaz, akkor már nagyon elégedettek lehetünk, szóval a dolgok jelenlegi állása mindenképpen biztató!