Nem erre számítottunk! Tudtuk előre, hogy meleg lesz Debrecenben – mind az időjárás, mind a meccs tekintetében, meg azt is, hogy a kezdőcsapat tagjai még nem biztos, hogy civilben is megismernék egymást, de azért ennél mindenképpen többet vártunk. Nincs mit szépíteni, a debreceniek elvertek bennünket, mint jég a határt, mert nagyságrendekkel gyorsabbak, frissebbek és motiváltabbak voltak.

Minden kezdet nehéz, főleg akkor, ha az induló még inkább azzá teszi magának. Kapitális hibákat követtek el játékosaink, és ahogy lenni szokott, a baj nem bizonyult magányos farkasnak, hanem felbátorodó és önbizalom-túltengéses állapotba kerülő ellenfél, bírói tévedés és sérülések követték. A vége nem is lehetett más, mint kínosan alárendelt szerep és jól megérdemelt súlyos vereség.

A pénteki hatalmas pofonhoz vezető sétánkat már a mérkőzés negyedik percében megkezdtük: a félpályánál bemutatott csoportos ügyetlenkedést villámgyorsan góllal büntették a Kondás-legények. Nem sokkal később egy bal oldali beadás után Coulibaly olyan ügyetlenül nyúlt a labdához, hogy azt az első gólnál is felettébb határozatlan Gáspár nem tudta lereagálni, így sikerült húsz perc alatt két kapuralövésből két gólt kapnunk. Ilyen esetekben nincs mese, össze kell szorítani a fogakat, és rá kell tenni minimum egy lapáttal! Mindehhez mentálisan erős csapatra van szükség, meg mondjuk egy vezéregyéniségre. Sajnos erre még várni kell, – a potenciál kétségtelenül megvan, az idő pedig reményeink szerint nekünk dolgozik – így az eseményekkel tehetetlenül sodródó csapatunk hamar nagy zakó kis gazdájának várományosává vált.

Előrejátékunk gyakorlatilag nem volt az első félidőben, az ezért felelős játékosok semmit nem tudtak hozzátenni a meccshez, a védelmünkről lerítt a bizonytalanság, a Loki meg a vezetés birtokában magabiztosan uralta a játékot. Aztán megérkezett Andó-Szabó játékvezető, és belerúgott még egyet a földön fekvőbe: nem elég, hogy tizenegyest adott Mileusznics szabályos szereléséért, még ki is állította a vétkesnek vélt védőt. Szakály köszönte szépen, ezzel el is dőlt minden lényeges kérdés.

A szünetben a megsérült Honma és a láthatatlan Jokics helyére bejött Simic meg Bakos, akik még meg sem izzadtak a hatalmas hőségben, amikor az élete legrosszabb mérkőzést játszó Gáspár borzalmas luftja után a kapuban táncolt a negyedik. Kulcsár Dávidot mindez annyira berágatta, hogy rögtön a középkezdés után lendületesen megindult, majd kiugratta Simicet, aki azonnal letette a névjegyét az OTP Bank Ligában. Kissé megzavartuk mindezzel az ellent, amely megmutatta, hogy ő is elő tud rukkolni hajmeresztő megoldással: egy ígéretes szögből elvégzett szabadrúgásuk után sikerült gólt rúgatniuk Kulcsárral – hogy ebben az örömben is legyen egy kis üröm, Simic megsérült a gólpassz elkövetése közben… Ekkor egy pillanatra talán elhittük, hogy lehet keresnivalónk, a hátsó alakzatunk azonban másképpen gondolta, és ismét kihagyhatatlan helyzetet teremtett Coulibalynak.

A mérkőzésnek ezzel gyakorlatilag vége is lett, a krónikához hozzátartozik még Kulcsár gyógyszerének elgurulása és brutális belépője (amilyenre semmilyen körülmények között nincsen szükség), meg a rengeteg tanulság, amelyet Komjáti mester biztosan le is fog vonni. A fejekben rendet kell rakni, – gondolom Kálmán bá’ is besegít majd, miután megünnepelte hetedik ikszének betöltését – aztán meg elfelejteni az egészet, mint egy rossz kalandot.

A következőkben ennek megfelelően egészen másmilyen hozzáállást és játékot várunk, ugyanis nekünk szerethető és a győzelemért az utolsó leheletéig küzdő Vasast ígértek több ízben is – a pénteken látott csapat ezeknek a kritériumoknak sajnos egyáltalán nem felelt meg. És akkor még a játékról nem is beszéltünk... Amennyiben megkapjuk, akkor talán hajlandóak leszünk a Nagyerdőben történteket törölni memóriánkból, vagy ha nem sikerül, akkor betudjuk a hirtelen bekapott két gólnak, a melegnek, a tésztának, meg a csillagok szerencsétlen állásának, vagy akárminek.

Tulajdonképpen mindegy is, ami volt, elmúlt! Az ilyenkor szokásos reakciók, mint messzemenő következtetések levonása, fejek követelése, valamint a történteken való rágódás helyett azt javaslom, mindenki koncentráljon a következő feladatra: a szakmai stáb vonja le a meccs konzekvenciáit, a csapat készüljön fel becsülettel a következő megmérettetésre, a sérültek gyógyuljanak meg gyorsan, a szurkoló pedig tegye szabaddá a szombat délutánját, és jelenjen meg a Pécs elleni hazai bajnokin, amely ideális alkalomnak tűnik a javításra.