Nyögvenyelős győzelem volt. A Honvéd nyert, mi pedig nyögve nyeltünk. Tavasszal gólképtelen hátsó alakzatunk már 11 kapottnál jár, elől pedig csak véletlenül tudunk betalálni, de ez legalább nem változott. Kezdődött az egész egy hölgyet a villamoson megtámadó roma fickóval, aki nagyjából annyira volt beállva, mint Gáspár Debrecenben, majd folytatódott két felvezető sörrel, végül az este brutális mészárlásba csapott át. Legyilkolták csapatunkat egy olyan meccsen, ami tipikus 0:0 kellett volna, hogy legyen. A két csapatnak volt összesen 2-2 helyzete, mi ebből a kaput se találtuk el, a Kispest meg rúgott négyet.

Csinos stadion, Eu-kompatibilis WC(!), Zsolnai Robit éltető óriásplakát, sör, mi kell még?! Egy csapat nem ártott volna. Vagy egy csapatrész. Vagy egy labdarúgó. Három meccs, 3-11-es gólarány, nulla pont, két tizenegyes ellenünk, két piros lap, Kulcsárnak három sárga. Ez a siralmas szezonkezdet számokban.

Kapusaink továbbra sincsenek a helyzet magaslatán. Ilizi védett állt a kapuban, mert Iván még mindig nem heverte ki az első fordulós ötöst. Lassan igazán elkezdhet melegíteni, mert a szlovák is hatnál jár már, így vagy visszanyúlunk hozzá, vagy bedobjuk Halasit a mélyvízbe. Az első és az utolsó két gólról nem tehetett, a másodikban viszont kőkeményen benne volt. Az első félidőben ziccerben védett egy nagyot, de azt is inkább csak belelőtték. A meccs vége felé pedig egy simán kapu mellé tartó beadást fantasztikus robinzonáddal szögletre mentett, ami inkább csak önigazolásnak tűnt, hogy „lám, miket tudok én”. Minket nem győzött meg.

Polényi sokkal határozottabbnak tűnt, mint Boukar az előző két meccsen,bár támadásban nem tudott semmit hozzátenni a csapat játékához, de emiatt nem lógott ki a csapatból. Belső védőink nem lettek gyorsabbak a múlt hét óta, Mileusznics pedig úgy látszik, meg akarja dönteni molnárzé tavaszi csúcsteljesítményét, hogy több pirosat kapjon, mint sárgát. Katona csékáként nem tudott felnőni a feladathoz.

A középpályáról nehéz bármit is mondani, mert igazából teljesen súlytalan volt már megint. Ha góllövés a finom falat lenyelése, akkor nekik kéne alaposan megrágni, megforgatni, előkészíteni. A tegnapi napon ez inkább emlékeztetett egy két hete éhező etióp bozótharcos táplálkozására, mint egy ínyenc mesterszakácséra. Rakkolás volt, jó átadás nem, Bárányos első villanását meg még mindig várjuk.

Legszórakoztatóbb játékosunk eddig idén biztos, hogy a Honma, aki kevesebbszer ért labdába, mint ahányszor Gala egy félidő alatt elhagyta a kezdőkört. Simics pedig nem az a csatár, aki helyzetbe verekszi magát, ő simán vágná a gólokat, ha lenne valaki, aki tömi labdával. (tudom, tudom, a Pécs ellen mennyit kihagyott…)

A legérdekesebb momentum az volt, mikor mesterünk a sajtótájékoztatón a kudarcok okait firtató kérdésre (A játékosok képességével, erőnléti állapotával vagy mi a túrós csuszával van a baj?) lazán annyit felelt: „Erről nem szeretnék beszélni.” Ezt vehetjük igennek? Mindenesetre komoly gondok vannak, az szinte biztos. Sajnos.

Első kép: honvedfc.hu