Javában dübörög az átigazolási időszak utolsó napja, a felnőtt-tarcsi vegyes Mezőkövesden vitézkedik a Ligakupában, nekünk meg még van egy tartozásunk, amit az alábbiakban olyan határozottan lerendezünk, mint ahogy Clint Eastwood szokta. A vasárnapi remek diadalunkat megelőző „Minden idők All Stars” előmeccsről van szó természetesen, amely nélkül a kettős rangadó nem lehetett volna kettős rangadó. A rekkenő hőségben pályára lépett párezer NB 1-es mérkőzés, valamint megannyi régi szép időket idéző emléket eszünkbe juttató régi kedvenc. A sajtótájékoztatón emlegetett idősebb Albert kontra idősebb Mészöly összecsapás elmaradt ugyan, de így is volt bőven mit látni a sajnos egészen minimális létszámban kilátogató szurkolóknak – úgy tűnik, csak az igazi ínyencek voltak kíváncsiak a régi nagyokra, akik még egyszer utoljára fociztak egy jólesőt abban a Stadionban.

Végre megvan az első győzelem! Úgy vártuk, mint a Messiást, és annyira kellett, mint tanyára a villany! Jobban kezeltük a válságos állapotot, mint zöld-fehér sorstársaink, ezért három ponttal zártuk a régi Népstadion utolsó bajnoki mérkőzését. Ráhangolódásként számos korábbi nagyszerű játékost láthattunk a pályán, az este végén pedig hosszú idő után újra boldogan pacsizhattak a játékosaink. Kis túlzással tehát több örömteli dolog történt velünk vasárnap, mint az elmúlt két hónapban együttvéve, Vlak mester pedig továbbra is veretlen a csapat kispadján. Mi mást kívánhatnánk magunknak, mint azt, hogy ez a kétmeccses széria úgy nőjön, mint a mesebeli kis Gömböc. (amely aztán úgyis szétpukkad egyszer, mert a fák csak a mesében nőnek az égig, de ezzel nincs is semmi baj.)

Vasas-Fradi 2:0

Közeledik a mézes hetek vége. Az első nyolc meccsünk tévés meccs volt, azonban a következő fordulóban a Kecskemét elleni, már nem az lesz, úgyhogy ideje kipróbálnunk egy online közvetítést egy állandóan frissülő poszt formájában. Úgyhogy a követéshez nincs más teendő, mint vadító lelkesedéssel nyomogatni az F5-öt, vagy egérrel izgatni a böngésző frissítés gombját.

Próba cseresznye.

A két kezdőcsapat:

VASAS: Ilizi - Kulcsár, Gáspár, Kovács, Sütő - Simek, Bárányos, Farkas, Arsics - Simics, Dajics

FTC: Jova - Fülöp, Csizmadia, Otten, Sváb - Jovanovics, Maróti, Tóth B., Junior - Rósa, Oláh

A Puskásban edzett pénteken meg szombaton is a csapat, így ismerkedve a gyeppel és az üres lelátókkal. A mai tréningen, miután a spanyol fitnessguru előkészítette a társaságot egy kis futással és fogócskával, két részre oszlottak, mint a Vörös-tenger Mózes előtt. Az egyik oldalon a feltételezhető kezdő tizenegy gyakorolta a rögzített helyzeteket inkább kevesebb, mint több góllal. Náluk Vlak volt a masiniszta, a másik oldalon Urbán vezetésével beadások, kapura- és lelátóralövöldözések voltak napirenden. Legyen bármi holnap, egy dolog biztos, a Zalaegerszeg mögöttünk marad a forduló után is.

Marijan Vlak jött, látott és több helyen is lenyilatkozta, hogy a Vasas sokkal többre hivatott, mint amit a tabellán elfoglalt helyezése mutat. Aztán kicsit jobban körülnézett, és konstatálta, hogy ennek ellenére elfér az öltözőben még néhány minőségi futballista. Nincs ebben semmi meglepő, teljesen természetes, hogy az új edző a saját elképzeléseit szeretné viszontlátni csapatától, és akkor a legkönnyebb a dolga, ha az általa kiválasztott játékosok valósíthatják meg azokat.

Egy ideális világban ez így is lenne, de már megint azt kell tapasztalnunk, hogy ez a világ bizony nagyon nem az. Igazságtalan tény ugyanis, de attól még tény, hogy csak néhány olyan kivételes kiváltsággal rendelkező edző koptatja a kispadot a Föld nevű bolygón, aki leadja a listát, és záros határidőn belül meg is kapja a rajta szereplő játékosokat. Marijan Vlak jelenleg sajnos nem tartozik közéjük, de ezzel együtt szükségesnek látja az erősítést, mégpedig minél hamarabb. Tétlenkedésre nincs idő, lássuk, mi történt eddig ebben a témában!

Csapatunk Zalaegerszegen megszerezte első idegenbeli pontját az OTP Bank Liga idei küzdelemsorozatában. A Marijan Vlak – Urbán Flórián páros bemutatkozását ilyeténképpen egyértelműen jónak aposztrofálhatjuk. Érdekes vízifoci mérkőzést játszottunk, amelyen a ZTE szinte végig vezetett, és a büntetőnkig egy fakabátot, azaz fabatkát sem adtunk volna a pontszerzésért. Pedig a második félidő második felében már olykor emlékeztetett a játék valamire, amit látni szeretnénk. Ezzel együtt is az volt kicsiny szerkesztőségünk érzése, – főleg akkor, amikor Bakos Szabi óriási gránátját földöntúli bravúrral védte Jahic kapus – hogy bár megint nem érdemli meg az ellen, de attól még újfent gyufa lesz. Nem az lett, sőt, a 80. perc után történtek okán még kicsi hiányérzetünk is van.

Azt hitték. Mikor a tévés guruk összedugták a fejüket, azt hitték. Legyen tévés meccs a Zalaegerszeg-Vasas! A Vasas erős középcsapat lehet, a ZTE pedig ott lesz az élbolyban, a tűz közelében. Arra nem sokan fogadtak volna, hogy a hatodik forduló nyitómeccse a két sereghajtó küzdelmét hozza majd. Arra sem, hogy öt forduló után ez a két csapat összesen 7 gólt rúg és 27-et kap. Zalaegerszegen még kitartanak Csank János mellett, nálunk új edző van. Ha az RTL Klubon lenne a meccs, elsüthetnék „itt a lét a tét” szlogennel. Új seprű jól seper. Azt hisszük.

Ránézek »

Amit már jó ideje tudott mindenki, azt hétfőn dél tájban hivatalosan is bejelentették. Az öt mérkőzésen megszerzett egyetlen pont a világ minden táján elégséges ok arra, hogy előkerüljön a lapát, illetőleg az útilapu, így aztán senkit sem lepett meg Komjáti András menesztése. Már csak azért se, mert az utóda is ki volt jelölve jó előre. A hajtás-pajtás után kicsit dicsőítjük a régi királyt és természetesen az újat (és szárnysegédjét) is, akik számára egy dolog biztosan jó előjelnek tetszik: innen csak és kizárólag felfelé vezet az út. De nem csupán ezért bízhatunk benne, hogy Vlak nem a világtalant, hanem a pusztán eddig a megfelelő útra rá nem találót vezeti az elkövetkezendő két esztendőben.

Már-már rezzenéstelen arccal vettük tudomásul az újabb zacskót. Bár igencsak meglepődtünk, hogy kétszer is vezetéshez jutott a csapat, de a második félidőnek már az elején tudtuk, hogy a sorozatok nem ma fognak megszakadni. Mivel a Zalaegerszeg is kikapott, rettentően szurkoltunk az Újpest vereségéért, hiszen így mind a két gárda mögöttünk várta volna a hatodik fordulót. A szerzett pontjainkra nézve pedig csak egy valami tudna egy picit jobb kedvre deríteni, ha lenne mögöttünk két csapat. Akármennyi pontunk lehet a bajnokságban, ha a végén lesz mögöttünk két csapat.

A forduló nyitómeccsén, szombaton, 17:30-kor Győrben vendégszerepel csapatunk és bizony az előjelek nem kedvezőek. Mindent elmond esélyeinkről a 6.8-as szorzó, amit győzelmünk jelentene a fogadóirodáknál. Ez egyébként a legmagasabb a fordulóban, tehát bármelyik meccs bármilyen végeredménye (hazai, vendég, iksz) valószínűbb a mi győzelmünknél. Magyarul a Siófok is előbb nyer Pakson, mint mi.

Az, hogy négy forduló után a nyeretlen csapatoknál edzőkérdés van, az nem meglepő. Az viszont annál inkább, hogy jelen pillanatban, öt ilyen együttes van az NB1-ben. Pruknernek a Fradinál, Aczélnak a Halinál, Csanknak a Zeténél billeg a kispad, mint szarka a dögön. Az egyetlen kivétel, aki alatt már nem inog semmi, az Mészöly Géza, akit ma reggel lapátra tettek Újpesten. És bizony a mi Bandi bánk bán feje fölött is gyűlnek a szupercellák, úgyhogy éberék (sajtó) meg is szellőztették már, hogy bár „Komjáti marad, de ha mégsem, akkor Marian Vlak jön”. Érdekes, hogy marad az edző, de már megvan az utódja.

Taktikai megfontolásból elcsúsztattuk egy kicsit az összefoglaló megírását, és milyen jól tettük: már nem vagyunk kieső helyen. Bár pontot csak egyet szereztünk, de megelőztük a lilákat, és gőzerővel üldözzük a Fradit. Kitettük balra az indexet, már csak a gázpedált kéne megtalálni. Vagy inkább, mint egy jól megpakolt tehervonat, lassan indul el, és nagy a tehetetlensége. De ha egyszer beindul, akkor semmi sem állítja meg.

Akik kilátogattak szombaton a Fáyba, azok hallhattak egy kezdősípszót, meg egy hármasat a meccs végén, közben pedig eltelt 90 perc. Látni sajnos nem sok mindent láthattak. De nem szomorkodunk, mert végre nem kaptunk gólt. Már csak elől kéne találni meccsenként egyet, és itt a tavasz.

A szerdai szülinapi buli után gyorsan visszatértek a munkás hétköznapok Angyalföldre. Szürkének éppen nem nevezhetjük őket, ugyanis megint van itt nekünk valami, ami borzolja az idegeinket. A szerdai meccs kapcsán is elég sok negatív komment hangzott el; kétségtelen tény, hogy nem volt tökéletes, de utólag be kell vallanunk, hogy azt kaptuk, amire számítani lehetett. Mindegy, ami volt, elmúlt, köszönjük meg a klubvezetésnek, hogy ígéretéhez híven igazi sztárcsapatot hozott el Budapestre, a pályán látottakból pedig próbáljunk építkezni, mert kétségtelenül voltak pozitívumok is – igaz, aki nem akarja őket meglátni, az nem is fogja.

Tottiék vendégszereplését annak rendje és módja szerint le is zártuk volna, és minden idegszálunkkal készülnénk a Haladás ellen, ha nem lenne itt ez a felettébb kellemetlen utózönge, Bárányos kifakadásának ügye. Nagyon nem jókor jött, de ezzel együtt is muszáj lesz legyőzni a hozzánk hasonlóan hátrafelé rajtoló, acélosnak semmiképpen sem mondható szombathelyieket. Teljesen mindegy, hogy hogyan és minként, de bele kell tenni a zsákba az első három pontot!

Olyan volt, mint egy temetés. Rosszkor, rossz helyen és még nyomasztó is volt. De túl vagyunk rajta, talán most már a játékosok is felébrednek álmukból és szomorúan ugyan, de konstatálják, hogy nem lesznek Róma-játékosok a közeljövőben, és végre elkezdenek a bajnokságra összpontosítani. Sőt! Sorsoltak az óriási népszerűségnek örvendő Ligakupában is, így fiaink Totti után a mezőkövesdi ultráknak is megmutathatják, mit tudnak. Sok mindent láthattunk, halhattunk tegnap este, futballt sajnos nem. Helyette sikítozás, spontán magömlés, vak dídzsé: így mulat a magyar.