Jönnek a lilák, és nem barátkozni, az biztos! A tizenkettedik helyezett látogat a tizennegyedikhez, ráadásul a két csapat neve mellett ugyanaz a pontszám áll a bajnoki tabellán. Ez már önmagában is elég indok arra, hogy hatalmas csatát lássunk szombaton a Fáy utcában. Akarjanak azonban akármit is a vendégeink, ezen a meccsen semmilyen más eredményt nem tudunk sem elképzelni, sem elfogadni, mint piros-kék győzelmet. Nem csupán azért, mert az Újpestet mindig és minden körülmények között meg kell verni, hanem azért, mert vereségünk volt elég a szezon elején, ikszünk meg az elmúlt hetekben, most már hármasával kellenek a pontok!

Félig tele van a tökünk poharunk vagy félig üres? Egyszerűnek tűnik, de nem az. Egy öt bajnoki óta veretlen vagy egy három forduló óta nyeretlen csapatunk van? Persze, mindkettő, de melyik az igazi arcunk? Öt meccse ül Vlak a padon, ugyanennyi van még hátra az első körből és folyton csak azt halljuk, hogy jó az iksz. Jó, de kinek?

Pontot szereztünk Pápán, továbbra is veretlenek vagyunk Marijan Vlak vezetésével és gólt is csak elvétve kapunk mostanában.Igazán jó dolgok ezek, amelyek akár a feledés homályába is zavarhatnák a szezon elején történteket, de mégsem tudunk nekik felhőtlenül örülni. És itt most nemcsak az örökös szurkolói elégedetlenség, illetve az evés közben megjött étvágy beszél belőlünk, hanem az a nem túl vidám tény, hogy a sok döntetlen a gyenge idénykezdet miattmeg egyébként se nem alkalmas arra, hogy feljebb lépdeljünk a tabellán. Márpedig nekünk egyértelműen ez a célunk – mi más is lehetne, hiszen még mindig csak két csapat van mögöttünk?

*Dobpergés*

Figyelem, figyelem! Közhírré tétetik! Frissen megválasztott királyunk, V. Marijan – miután rendezte a belső helyzetet – elődeihez hasonlóan rohamra indul a Pápa ellen, hogy bevegye V. György király várát. Próbálkozások vannak minden évben, ám amióta György és birodalma megszerezte az NB1 jogarát, azóta nem jártunk sikerrel, sőt két éve Géza nagyherceg csúfos vereséggel tért vissza. Tavaly Komjáti gróf próbálkozott, ám az ő seregét is visszavonulásra késztették a bátor lombardiai katonák, akik közül az egykori fővezír, Bárányos kapitány átállt hozzánk, így idén talán némileg több információval rendelkezünk az erőd sebezhetőségét és gyengeségeit illetően. Igaz kollaboránsokban nálunk sincs hiány, Ferenczi kapitány és Présinger bőrnagy immár az ellenfél ellenség lombardok oldalán harcol.

Arra gondoltunk, hogy egy(-két) játékkal megpróbálnánk egy kicsit tovább fokozni a már így is plafont nyaldosó közhangulatot. Alapjában véve képesek voltunk képes játékot képzelni, így hétről-hétre egy-egy kép mozgatná meg a képzelőerőtöket, melynek hatására képtelenségeket írogatnátok kommentben. Ha ez így nem volt túl világos, menjünk tovább.

A lehető legbiztosabban állíthatom, hogy mostanában a búcsúzás időszakát éljük. Elköszöntünk a legmelegebb évszaktól, a diákok az ehhez tartozó szünidőtől, aztán kedvenceink remélhetőleg örökre a kiesőjelölt pozíciótól, majd vezetőink az óriástól, a törpétől és a bogártól, most pedig sok Vasas-szurkoló nagy kedvence a soros. Lázok Jani az elmúlt hat esztendőben meghatározó játékosa volt csapatunknak, ez pedig kötelez bennünket egy búcsúposzt megírására – főként úgy, hogy mások két havi nívósnak nehezen mondható ténykedéssel is kiérdemelték mindezt… Picit megkésve ugyan, de áttekintjük azt az immáron lezárt időszakot, amelynek során a békéscsabai fiatalember a Vasas és a magyar első osztály ismert labdarúgójává vált. Nézzük tehát Jani piros-kék éveit!

Abszolút pozitívnak értékelhetjük az OTP Bank Liga 9. fordulóját. A mögöttünk lévő csapatok nem tudtak nyerni, sőt… és előttünk is csak a Haladás szerzett három pontot.

Pénteken kikapott Diósgyőrben a Kaposvár, így most még már ugyanolyan mérleggel állnak, mint mi, csak a gólkülönbségük jobb eggyel. Velük még sokára fogunk találkozni, mindenesetre jó lenne úgy Kaposvárra utazni október végén, hogy már előttük vagyunk.

A kupagyőztes után a bajnokot is megfogtuk, mint a széntabletta az aszalt szilvás kefirt, ezáltal továbbra is veretlen a csapatunk Marijan Vlak vezetésével. Verőfényes szombat délután a meleg dominált a Fáy utcában és nem a játék, főleg nem a támadójáték. Tavasz után ismét sikerült 0:0-án tartani a Videotont, ami az első pár fordulóban igencsak gólerősen dolgozó védelmünknek nagy dicséret. Vlak érkezése óta, négy meccsen lőttünk négyet és csak kettőt kaptunk! Evés közben jön meg az étvágy: jövő héten Pápán már győzni kell!

De maradjunk egyelőre a szombatnál. A fehérváriak ebben a szezonban még nem nyertek bajnokit idegenben, ezt orvosolandó nekünk estek az első tíz percben. Tujvel – Brachi, Vaskó, Caneira, Filipe – Evandro, Vasiljevics, Mitrovics, Sándor, Gosztonyi – Alves volt a vendégek kezdősora. Nálunk a kecskeméti pontrablók kaptak újfent bizalmat, tehát az Ilizi – Kulcsár, Gáspár, Kovács, Sütő – Mehmedagics, Farkas – Simics, Bárányos, Katona – Dajics tizenegy futott ki retró piros-kékben a pályára. Kicsit megijedtünk a meccs elején, mert múlthéten Bori és Gyurcsó gyakran viccelte meg Kulit és Sütit a pálya két szélén, és úgy tűnt, Brandao és Gosztonyi is ezt fogja csinálni. Szerencsére előbbi csak ügyetlenkedésével, utóbbi meg rugdosódásával tűnt ki a mezőnyből.

Vlak első bajnokija a Fáy utcában az idegenben még nyeretlen Fehérvár ellen. Kecskemét után ismét élőben jelentkezünk. 14:30-tól csak itt, csak most.

Hajrá VASAS!

Miután megzaboláztuk a kupagyőztest, és egy kicsit felhecceltük Szivics mestert, a bajnokot fogadjuk szombaton a Fáy utcában. Nem titkoltan velük is hasonló céljaink van, nem tudott ránk ijeszteni Paolo Sousa. Nálunk szeretet és béke honolt egész héten – természetesen a kemény munka mellett –, míg ellenfelünknél egy hétközi gálameccs okozhat fejfájást a portugál trénernek. Hajtás után fejlemények.

Mindhárom meseszerű, ám sajnos nagyon is valós sztori közül a legmeghökkentőbb a bogáré. Híre többször is felröppent a nyáron a Fáy utca környékén és benne is, majd a nyíregyházi pakkal együtt majdnem Pécsre szállt. Végül Angyalföldön kötött ki, az edzőmeccseken megfelelően helytállt - legalábbis Komjáti mester szerint. A debreceni katasztrófában aktívan részt vállalt, a Pécs ellen pedig gyakorlatilag jó passza sem volt. Az óriás után másodikként került ki a kezdőből, Polényinak meg nagyjából három perc kellett, hogy kiszorítsa onnan végérvényesen. Két meccset ült a padon – ott nem hibázott, ez kétségtelen – aztán eltűnt, mint szürke csacsi a ködben. Nagyjából két hét múlva megtalálta valami éles szemű magándetektív, aztán a még élesebb szemű Vlak mester azonnal lemondott szolgálatairól. Röviden és tömören ennyi, picit jobban körüljárjuk, de sajnos a derék Makadji nem igazán érdemli meg, hogy túl sok karaktert fogyasszunk el a kedvéért.

Örömmel jelentem, hogy tovább nyújtottuk veretlenségi szériánkat! Kecskeméten lekopíroztuk a zalai meccset, amelynek jutalma egy igen fontos pont lett. Scab kollégának jár a vállveregetés, mert kiváló érzékkel megjósolta beharangozójában az 1-1 arányú pontosztozkodást, és természetesen a csapatnak is, amely realizálta mindezt. Tanulságos és heves érzelemkitöréseken gazdag 90 percet láttunk a Széktóiban, és az indulatok a meccs után is csak nehezen csillapodtak. Volt itt minden, kérem szépen, Ilizi-bravúrok, a végére teljesen elfáradó spori, pontos góllal debütáló Mehmedagic, borzasztó dühös hazai szurkerek, a sodrából maximálisan kihozott Puhl Sándor és lemondását vérben forgó szemekkel bejelentő Tomiszlav Szivics. De ami a legfontosabb: értékes ponttal jöttünk el a hírös városból, sőt, Dajic kapufája miatt még kis hiányérzet is motoszkál bennünk, de nem vagyunk telhetetlenek.

Élőben jelentkezünk a lila ködben úszó Kecskemétről. A hazaiak az 5. helyen állnak 11 ponttal, mi a 13.-ról próbálunk meg előrébb lépni és 5 pontunkat gyarapítani.

Kecskemétre megyünk, és nem akarom azzal szépíteni a helyzetet, hogy mumusunknak nevezem őket, hisz nem néha-néha vagy általában törnek borsot az orrunk alá, hanem mindig. Illene feltüntetni a mezünkön is őket, vagy legalább egy reklámtáblát biztosítani részükre, mert lassan egy fél csapatra való zakót köszönhetünk nekik azóta, hogy feljutottak az NB1-be. Három év, hat meccs, öt fúró. Tavasszal az utolsó fordulóban végre nem agyaltak meg minket, de az egy olyan lagymatag meccs volt, már mindenkinek mindegy volt, semmi tét, ciki is lett volna kikapni. A meccset élőben közvetítjük itt a blogon!

Mesefigurás sorozatunk második részében a törpe tündöklés helyetti bukását vizsgáljuk. Az apró embert még az óriásnál is nagyobb reményekkel vártuk, és szerfelett boldogok voltunk, amikor – miután a fél nb1 nyári kívánságlistájának kiemelt helyén szerepelt – ideigazolt hozzánk. Lejárt szerződésű, szabadon igazolható játékos volt, olyan, aki már letette a névjegykártyáját a magyar foci első osztályában, így nem meglepő, hogy sorban álltak érte a kérők, mint ahogy a mesebeli királylányért szoktak, ő pedig jó partiként kénye-kedve szerint válogathatott a daliás és kevésbé daliás szerencsevadászok jelentkezők között.