Örömmel jelentem, hogy tovább nyújtottuk veretlenségi szériánkat! Kecskeméten lekopíroztuk a zalai meccset, amelynek jutalma egy igen fontos pont lett. Scab kollégának jár a vállveregetés, mert kiváló érzékkel megjósolta beharangozójában az 1-1 arányú pontosztozkodást, és természetesen a csapatnak is, amely realizálta mindezt. Tanulságos és heves érzelemkitöréseken gazdag 90 percet láttunk a Széktóiban, és az indulatok a meccs után is csak nehezen csillapodtak. Volt itt minden, kérem szépen, Ilizi-bravúrok, a végére teljesen elfáradó spori, pontos góllal debütáló Mehmedagic, borzasztó dühös hazai szurkerek, a sodrából maximálisan kihozott Puhl Sándor és lemondását vérben forgó szemekkel bejelentő Tomiszlav Szivics. De ami a legfontosabb: értékes ponttal jöttünk el a hírös városból, sőt, Dajic kapufája miatt még kis hiányérzet is motoszkál bennünk, de nem vagyunk telhetetlenek.

Amint megérkeztünk, és kezünkbe kaptuk a kezdőcsapatok listáját, rögtön feltűnt, hogy a hazaiaknál Foxi és Litsingi még a keretben sincsen – aztán hamarosan kiderült az is, hogy egyszerűen elfelejtettek időben visszatérni válogatottbeli szereplésük után. Biztos, hogy ezért jól megkapják majd a beosztásukat, de be kell valljam, hogy nekünk nem hiányoztak egy pillanatig sem. (Igaz, a bizonyítási vágytól fűtött Lencse sem…) Nálunk bemutatkozott Mehmedagic, aki úgy tűnik, Farkassal stabilizálni tudja a középpályás védekezésünket, sőt, még a fejét is használja néha, de erről majd később.

Egészen jól kezdtük a meccset, de komoly helyzetig nem tudtunk eljutni. (Dajic egy ízben érdekes körülmények között tűnt el a tizenhatoson belül, talán ha annyira nem akar elesni, akkor be is fújták volna a felettébb véleményes szitut…) A hazaiak távoli lövésekkel próbálkoztak, de veszélyessé csak azután váltak hogy elkezdték használni két gyors szélsőjüket. Bal oldalon Bori, jobbon Gyurcsó élvezte egyre látványosabban, hogy Kulcsár és Sütő igen nagy helyet biztosít számukra, és két nagy helyzetet is teremtettek társaiknak, de Alempijevic és Lencse lövésénél Ilizi bravúrosan védett.

Szórványos ellenakcióink túl sok vizet nem zavartak, a Kecsó pedig letáborozott a térfelünkön. A Szivics mester által lenyilatkozott 80-20-as labdabirtoklás barokkos túlzás, de tény, hogy érett a hazai vezetés. Meg is jött, déja vu Zalaegerszeg: labdavesztés  előrevágott labda (nevezzük indításnak jóindulattal…), amelynél Lencse gyors volt, Kovács határozatlan, Ilizi meg kiszolgáltatott: 1-0.

A második félidő elején nyomtak a lilák, ha akkor betalálnak, akkor sanszosan csúnya lett volna a vége. Nem tették, lelkesedésük alábbhagyott, és egyre többet foglalkoztak Kovács spori valóban gyakran érthetetlen ítéletivel. Szivics mester őszinte emberként ordított, toporzékolt a technikai zónában, de nem vitték fel a padlásra, a hangulat pedig egyre idegesebb lett pályán és azon kívül egyaránt. Nálunk közben beállt Jokics, aki talán először szerepelt abban a szerepkörben, amelyben igazán hozzá tud tenni a játékhoz (jelen játékrendszerben egyértelmű, hogy Bari alternatívája…), és fel is pörgetett bennünket kicsit. Egyre többet tartózkodtunk a túlsó térfélen, ami azért jelezte, hogy akár ki is egyenlíthetünk.

Egy begyakorolt figurának köszönhetően meg is tettük, Mehmedagic ugyanúgy fejelte Katona szögletét a kapuba, mint szerdán a Ligakupában. Ismét ritmust váltottak a lilák, volt is egy-két veszélyes szitu a kapunk előtt, de el is múlt mindegyik. A meccslabdát azonban mi nem rúgtuk a helyére: egy beadásnál Mohl (akit természetesen nem a Szerencsejáték, hanem a róla elnevezett MOL Zrt. támogat) addig csodálkozott a saját tizenhatosán belül, amíg Dajic odaugrott, pöcizett, és csak a kapufa mentette meg a hazaiak pontját. 

Aztán a végére teljesen kimerülő, és a meccset a kezei közül kicsúszni hagyó Kovács spori lefújta a meccset, a lila-fehér szurkolók pedig kórusban szidalmazták performanszát (na, nem ez utolsót, hanem úgy általában az egészet). Kapott a jóból bőven a díszpáholyban helyet foglaló Puhl Sándor is, aki egy idő után megelégelte mindezt, és elégtételt is vett volna, ha nem fogják le hárman. Tény, hogy minősíthetetlen stílusban szidták a hazai szurkerek, de ha valaki, akkor ő megszokhatta volna mindezt a hosszúévek során.

A sajtótájékoztatón Szivics mester vérnyomása kb. 300 lehetett (ha tudna szemmel ölni, ezt a posztot nem én írtam volna…) és Marijan Vlak rövid értékelése után neki is esett a bírónak, de durván. Majd közölte, hogy felajánlja lemondását, mert ilyen ellenszélben képtelen tovább dolgozni – amelyet persze a kecskeméti vezetőség nem fogadott el, így valószínűleg megint büntetés lesz a vége. Valahol érthető is volt a mester kifakadása, de abban biztos vagyok, hogy ha játékosai a meccs második félidejének elején betalálnak, és ezzel eldöntik a meccset, akkor jól fújt volna a bíró.

Mindegy, foglalkozzunk magunkkal inkább: Ilizi egyre jobb, kétszer bravúrral avatkozott közbe, és a magas labdáknál is egyre magabiztosabb. Hátul a két szélsőbekk – akik közüli igazán egyik sem az – nagyon messze helyezkedett a gyors és technikás Gyurcsótól és Boritól, ami elég nagy luxus. Belül megoldottuk, de sajnos a gólnál Kokót nagyon megverte Lencse. Középen Farkas és Mehmedagic sarabolt rendesen, jó lesz ez, bár Balázs a szervezésből kicsit nagyobb részt is kaphatna. Bari egy-egy cseltől eltekintve nem sokat mutatott, Katona egy sorral hátrébb talán hasznosabb lenne. Simic küzdött-harcolt, de helyzete nem volt, Dajic meg be van oltva góllövés ellen: általában a fontos pillanatokban elcsúszik, ha meg nem, akkor a hülye akác veszi el tőle a gólöröm lehetőségét. A cserék közül Jokics igazán tetszetős dolgokat csinált (végre a helyén, persze) a többiek nagyon sokat nem tudtak hozzátenni.

Mindegy, a játék lesz jobb is, az eredménnyel mindenképpen elégedettek lehetünk. Emellett egyre inkább úgy tűnik, hogy csapattá kezd érni a sok új játékos, ez pedig minden esetben megmutatkozik az eredményben is. Csak így tovább fiúk, és akkor szombaton a fehérváriaknak sem lesz egyszerű délutánjuk a Fáy utcában, mert jól meg lesznek verve!