Múlt heti gálázásunk után kedden könnyes búcsút vettünk a Magyar Kupától, most pedig egy olyan ghánai sráctól várjuk a győztes gólt, aki még egy percet sem játszott csapatunkban. Hegyi Iván legyen a talpán, aki kiismeri csapatunkat és meg tudja mondani, hogy melyik az igazi arca.

Kedves Olvasóink!

Ma egy éve jelent meg az első bejegyzés a blogon, így jogosnak tűnik a mai szülinapozás. Tavaly ilyenkor egyedül vetettem magam bele a témába egy nem túl hálás időszak közepén. Komjáti András nem sokkal azelőtt vette át a Dellacasával jól rajtoló, aztán azonban mélyrepülésbe kezdő csapatot. Első bajnoki beharangunk egyből egy győztes meccsel debütált, a Haladás nyomtuk le 2:1-re. Utána jött a dicsőséges tavaszi hadjárat és a centenáriumi meccs, melyen egy minőségi igazolás után immár ketten folytattuk lelpetike kollegával. Azóta együtt is megéltünk egy edzőváltást, a jelent pedig ismerjük.

Hajtás után exkluzív ajándékkal lepünk meg titeket az ünnep alkalmából, azt pedig garantálhatjuk, hogy este iszunk az egészségetekre!

Hajtás után megtalálhatjátok a szombati meccs összefoglalóját. Szöveges beszámolónk, elemzésünk, hangulatjelentésünk pedig itt található.

Verőfényes, meleg hétfő reggelen, sima meccsen kikapunk a Barcelonától. Ez is lehetett volna, ehelyett azonban vacogós, felhős szombat délutánon, szoros mérkőzésen lenyomtuk a Paksot. A sors fintora, hogy támadójátékunkat egész meccsen idegtépő pontatlanság, dekoncentráltság és ötlettelenség jellemezte, a 86. percben mégis egy gyönyörű akcióból lőttünk gólt. A paksiak viszont felettébb bosszúsan távozhattak Angyalföldről: hiába játszottak agilisan az első félidőben, és sorra dúsították a helyzeteiket, a második félidőre azonban úgy tűnt, hogy maghasadtak.
Ránézek »

Utóbbi időben elhallgattunk, mint a Fradi-tábor a Puskásban a 6. percben, de ma ismét jelentkezünk online közvetítéssel. Ellenfelünk biztosítja hozzá az áramot, csapatunk pedig a jókedvet. Reméljük. Hajtás után kezdőrúgás!

Holnap újabb fontos parti következik, ráadásul megint olyan csapat ellen, akit a közvetlen riválisok közé szeretnénk sorolni – ehhez sok nem is kell, csak egy aprócska győzelem, amellyel kettő pontra meg is közelítenénk az atomvárosi Kis-csapatot. Vendégeink a tavalyi erőn felüli ezüstérmet követően, az Európa Liga Heartsainak is köszönhetően ismét a helyére kerültek stabil középcsapat pozíciójában tartózkodnak. Gyakorlatilag bárhol bármire képesek, és természetesen annak az ellenkezőjére is.

Kíváncsian várjuk, miképpen hatott Vlak mester siófoki akaratlanság és eseménytelenség utáni falrengető szónoklata, mely után rá is bízta a keretet az erőnlétért felelős személyre, akinek már a neve hallatán is olyan izzadságfoltok keletkeznek játékosainkon, amelyeket José Antonio Camacho is megirigyelhetne. Nincs mese, ki kell köszörülni a csorbát, folytatni kell a veretlenségi sorozatot, és lehetőség szerint a góltalanságit is!

Szombati Balaton-partink maximálisan unalomba fulladt, de ez nem az a buli volt, amelyet fél óra után ott lehet hagyni, aztán a nagyobb hangulat reményében átmenni egy másikba. Maradtunk tehát egészen addig, ameddig Oláh spori véget nem vetett a megpróbáltatásoknak. Kímélték egymást és a hálókat a résztvevők, míg aztán hármas füttyszó jelezte, hogy le lehet kapcsolni a villanyt. És mivel mindenki gyorsan hazament, a sötétben sem történt semmi emlékezetes, így a közönség igen erőteljes hiányérzettel a tarsolyában gondolhat vissza a történtekre.

Kicsiny szerkesztőségünk állandó HR-problémákkal küzd, és sajnos(???) most sem tudta helyszínen megtekinteni a csapat bajnokiját. Öröm az ürümben, hogy a Pápa elleni meccshez hasonlóan, most sem nehéz elképzelni azt, mi történt a pályán. Semmi. De ez borítékolható volt, hiszen mint beharangoztuk, több „nagy” csapat vérzett már el idén a Balaton partján. Ráadásul a Siófok (és a Vasas!) kapta a legkevesebb gólt eddig hazai pályán, úgyhogy, aki nem fogadta meg meccs előtt a 0:0-át az egy könnyed pénzkereseti lehetőségről maradt le. Pont, mint tavasszal.

Két hét telt el a gyönyörű lilaverést követően, és holnap irány a Balaton! A strand október közepén már nem olyan vonzó, ezért nem hekkezni, lángosozni és sörözni megyünk, hanem futballozni. Vitán felül megfelelő alkalom ez arra, hogy ismét egy közvetlen rivális testén növeljük meg pontjaink számát hárommal, és jól otthagyjuk a tabella hátsó szekcióját, mint eb a Szaharát. A Beliczky-show óta igen ok érdekes esemény történt a Fáy utcában: oda-vissza ligakupáztunk a Diósgyőrrel, utolértük magunkat erőnlét tekintetében, próbajátékosokat teszteltünk, és készültünk erőteljesen, hogy az Újpest sanyarú sorsára juttassuk a Siófokot. A kronológiai sorrend zsinórmértékének segítségével először nézzük a közelmúltat, utána meg az egészen szombatig terjedő közeljövőt!

Új, nyolc részes rovatunkban régi és nem is olyan régi idők Vasasaiból szemezgetünk. Az MTV archívumát és a Junoszty tévét, bár tudjuk, hogy lehetetlen, de azért megpróbáljuk youtube-bal pótolni. Hálánk örökké üldözni fogja a feltöltőket és a filmhiradok.nava.hu-t!

Minden lesz itt 1947-től 2000-ig. Piros-kék gólok (teljesség igénye nélkül: Kubala, Szilágyi, Müller, Borostyán, Teodoru, Claude, Galaschek, Váczi, Hámori és még sokan mások), győzelmek és legrosszabb esetben döntetlenek. 1947 előttről csak egy méretes zakót találtunk, úgyhogy ezért inkább csak innen indulunk, az ezredfordulónál pedig azért állunk meg, mert ami utána volt, arra még mindenki emlékszik.

Időrendben haladunk, először öt fekete-fehér videót mutatunk meg nektek 1947-ből és 1948-ból. Ellenfeleink a Kispest, a Fradi, a SZAC, a Dinamo Zágráb és a Slavia Prága. Három győzelem, két döntetlen, 7:3-as gólkülönbség.

Már benne vagyunk a kéthetes szünetben, amire a válogatott meccsek miatt van szükség. Ám emeleszék gondoskodtak róla, hogy ilyenkor se unatkozzon a magyar első osztály – amely nagyjából úgy 3-4 játékost ad Egervári keretének –, és ide lőtték be a Ligakupa küzdelmeit. Az első két fordulón már túlestünk a múltkor: Mezőkövesden 2:2, otthon a Loki ellen 3:3, így néz ki jelenleg az eredménylistánk. Négyes csoportokba vagyunk beosztva, és akiről eddig még nem esett szó, az a következő ellenfelünk, Diósgyőr. Ezen a héten csütörtökön Miskolcon jövő héten szerdán pedig az Illovszkyban.

Végre, végre, végre! Olyat láttunk tegnap kora este az Illovszky Stadionban, amilyet már nagyon régen. Utoljára majdnem egy évvel ezelőtt, a Szolnok ellen nyertünk három góllal bajnoki mérkőzést hazai környezetben, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valaki beleszaladjon abba a bizonyos késbe. Hogy éppen a közvetlen rivális és szomszédvár Újpest kapta meg a salátát? Ez a tény kétségtelenül még szebbé teszi sikert! Az meg még rátesz egy lapáttal, hogy az eddig olyan sokat bírált támadójátékunk is remekül működött, köszönhetően nagyrészt az ismét az igazi posztján játszó Kulcsárnak, Bárányos karmesternek és a góllövő cipellőjét a lehető legjobb pillanatban megtaláló Dajicnak, de leginkább az élete második legjobb meccsét produkáló Beliczky Gergőnek.