Végre, végre, végre! Olyat láttunk tegnap kora este az Illovszky Stadionban, amilyet már nagyon régen. Utoljára majdnem egy évvel ezelőtt, a Szolnok ellen nyertünk három góllal bajnoki mérkőzést hazai környezetben, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valaki beleszaladjon abba a bizonyos késbe. Hogy éppen a közvetlen rivális és szomszédvár Újpest kapta meg a salátát? Ez a tény kétségtelenül még szebbé teszi sikert! Az meg még rátesz egy lapáttal, hogy az eddig olyan sokat bírált támadójátékunk is remekül működött, köszönhetően nagyrészt az ismét az igazi posztján játszó Kulcsárnak, Bárányos karmesternek és a góllövő cipellőjét a lehető legjobb pillanatban megtaláló Dajicnak, de leginkább az élete második legjobb meccsét produkáló Beliczky Gergőnek.

Nagyon szeretném, ha minden kívánságom így teljesülne! A beharangozóban ugyanis hátul a megszokottat, elöl meg az eddig nem nagyon látott támadójáték lehetőleg gólokban is megmutatkozó javulását kértem a fiúktól. Ami a védekezést illeti, az első tíz percet leszámítva teljesen rendben volt. Addig viszont felettébb hektikusan néztünk ki, de a lilák nem tudták mindezt kihasználni - úgy kell nekik! Mi viszont, ahogy azt kell, az első helyzetünkből egy remekbeszabott góllal megnyugtattuk magunkat. Beliczky a lehető legjobb ütemben ugratta ki Dajicot, aki végre úgy oldotta meg a feladatot, ahogy az abban a nagy könyvben megírva vagyon.

Juszuf eddig igen szerencsétlennek bizonyult a nagy gólhelyzetekben, többször hagyott ki százas ziccert és sajnos még több ízben esett el a labdában a lövés pillanatában. Már komolyan azt hittük, hogy valaki aljas módon megvuduzta csatárunkat, de tegnap végre átszakadt a gát, megtört a jég és az átok is, vagyis kinyílt a gólzsák! Maradjon is nyitva jó sokáig.

Az assziszt igazán meghozta Beliczky kedvét, aki ettől kezdve úgy fickándozott a meglehetősen körülményes lila védők között, ahogy csak akart. Remekül mutatta magát, mindig megjátszható volt, és Kulitól meg Baritól oda is kapta a zsugákat, ahova kérte. Egy ilyen elfutás után a kétségbeesett Dvorschák testén keresztül majdnem a kapufáig vezette a bogyót, majd gólt rúgatott Barival. Pár perccel később meg el is döntött minden lényeges kérdést: tizennyolcról lőtte ki a bal alsót. Balajcza meg olyan sebességgel vetődött, ahogyan a liszteszsák szokott eldőlni - tudtuk eddig is, hogy nem egy Ilizi...

A negyvenedik percben már hangos ollézástól zengett a stadion és környéke, amelyből a lila tábor érthető okokból nem vette ki a részét. Pedig az elején nagyon odatették magukat, biztatták kedvenceiket teli torokból, a tulajdonosukat is takarodóra küldték, majd megpróbálták egy drapival átcsábítani Urbán Flórit a saját kispadjukra. A kapott gólok után folyamatosan halkultak, csak Casal felbukkanásakor huhogtak felháborító módon, majd mély hallgatásba burkolóztak, amelyet csak a második félidő közepén tört meg a csapatuk játékát értékelő, nem épp szalonképes rigmus.

A szünet után a lilák kijöttek,  tíz percig rohamoztak eredménytelenül, aztán beletörődtek a sorsukba. Onnantól fiesztahangulat uralkodott a Illovszkyban, amelyet még tovább javított volna, ha Kuli lövése a kapufáról nem kifelé, hanem befelé pattan, de ne legyünk telhetetlenek. Magabiztosan, simán győztük le a lilákat, a meccs után pedig önfeledten ünnepelhette a csapat a közönséget, a közönség meg a csapatot, és természetesen a pacsik sem maradhattak el.

Már természetesnek kezdjük venni, hogy Ilizi megint magabiztos volt, és több, mint három és fél meccs óta szűz a hálója. Hátul a kezdeti ügyetlenkedés után minden O.K. volt, reméljük, Gazsi sérülése nem súlyos. Sütő és Kokó nem csak megjelenésük miatt félelmetesek, Polényi nagyon jól szállt be, Casal pedig sallangmentesen hozta le a meccset. A szűrőink is nehezebben lendültek bele, de aztán nagyot javultak, és Farkas a legszebb napjaira emlékeztetően robotolt. Kuli nagyon lendületes volt, amikor csak megindult, vadul verejtékezni kezdett a lila védelem bal oldala. Amikor meg Beli felé jött a labda, már kérték is a barna nadrágot.

Remek győzelmünkkel két helyet ugrottunk előre a tabellán, és pontszámban beértük soron következő ellenfelünket, a Siófokot. A válogatott meccs miatti két hetes szünetben a Ligakupában oda-vissza megmérkőzünk a Diósgyőrrel, utána pedig irány a Balaton part! Igaz, hogy október közepén annyira már nem kellemes, mint nyáron, de egy három pontot eredményező túra simán azzá varázsolhatná számunkra. Remek formában vagyunk, miért ne sikerülhetne?!