Kicsiny szerkesztőségünk állandó HR-problémákkal küzd, és sajnos(???) most sem tudta helyszínen megtekinteni a csapat bajnokiját. Öröm az ürümben, hogy a Pápa elleni meccshez hasonlóan, most sem nehéz elképzelni azt, mi történt a pályán. Semmi. De ez borítékolható volt, hiszen mint beharangoztuk, több „nagy” csapat vérzett már el idén a Balaton partján. Ráadásul a Siófok (és a Vasas!) kapta a legkevesebb gólt eddig hazai pályán, úgyhogy, aki nem fogadta meg meccs előtt a 0:0-át az egy könnyed pénzkereseti lehetőségről maradt le. Pont, mint tavasszal.

Hiába Simics visszatérése, hiába Beliczky múlt heti parádéja, támadójátékunk visszaesett a korábbi szintre. És nem arról van szó, hogy tucatszám hagyjuk ki a helyzeteket... el sem jutunk odáig. A védekezés nagyon faszán össze lett rakva – állandó sérülések ellenére is Ilizi immár 402 perce nem kapott gólt –, de úgy látszik, ott még nem tartunk, hogy két dolog egyszerre passzoljon. Nem baj, a kiesés elkerüléséért megyünk és nem a Puskás-díjért. Ha nem kapunk gólt, az már egy pontot jelent. Kis szerencsével meg akár hármat is.

Nyert mögöttünk az Újpest is meg a Fradi is, úgyhogy jövő héten ismét elő kellene keresni a góllövő csukát a Paks ellen, mielőtt még újra meleggé válna helyzet. Talán az új ghánai fiú hozott magával néhány gólt a bőröndjében.