A felhívásnak megfelelően óvatosan jártunk el a vasárnap berobogó szerelvénnyel, ennek meg is lett az eredménye: újabb gól nélküli döntetlenünkkel ismét szereztünk egy pontot, ez azonban különösen értékes, mert nem sok csapatnak sikerült pontot lopnia a Loki ellen. Gyenge, de brusztos mérkőzés volt. Az is igaz, hogy jóval többször kaptunk a szívünkhöz, mint a debreceni védők, de Fortuna szeretett minket tegnap délután.

Be kell vallanunk rettegtünk a meccs előtt, hogy szokás szerint egy jól megpakolt batyut kapunk a debreceniektől, azonban a hideg őket is megbénította némileg. Még az is belefért, hogy Ilizi és a Gáspár-vezette védelem, játszadozzon a Lokival, mint hülyegyerek a lángszóróval. Néha úgy tettek, mintha gólt akarnának rúgatni velük, ám az utolsó pillanatban mindig elhúzták a mézes madzagot az orruk elől.

Sőt! Az is bőven belefért, hogy a 35. percben Lubos úgy döntött, hogy ez eddig elég lagymatag, csinálni kéne valamit, ezért a gólvonalról háttal tette a kapu fölé Varga lövését. Nem sokkal később Coulibaly löketét terelte mellé egy jól elhelyezett vakondtúrás. Végül ismét kapusunk csinált egy kis cirkuszt a népnek, amikor egy lövést Rezes elé ejtett, de ismét igaza volt, mert egyrészről látványosabbá teszi a meccset (hátha többször csap le ránk a TV), és nem is lett gól. Nálunk leginkább Bradley igyekezett és próbálkozott, általában egyedül. Persze Simics is pörgött szokása szerint, de folyamatosan szélmalomharcot vív, rendre negatív végkimenetellel.

A második félidőre kicsit jobban rágerjedt a Loki mint mi azt szerettük volna. Mégis az elején Bradleynek volt lehetősége, ám nem talált kaput. Aztán a 70. perctől elgurult a Debrecen gyógyszere. Futószalagon érkeztek a nagyobbnál nagyobb ziccerek a kapunk elé, ám Szakályék az összeset elügyetlenkedték, így megérdemelték volna, hogy a legvégén egy szöglet után a gólvonalukon pattogó labdát begyötörjük. De mi nem vagyunk telhetetlenek, és tudunk örülni egy pontnak is, mert bizony ez az egy pont pont eggyel több annál, amire számítottunk.

Nem tetszett viszont a csapatunktól látott, sok felpörgetett, egyből tovább tett labda. Megpróbáltuk az egyérintős focit, könyveljük el, hogy még gyakorolni kell egy ideig, és inkább próbáljuk megbecsülni a labdákat, ha már nagy ritkán odaadja nekünk az ellen. A másik pedig ezek a védők mögé beívelt labdák. Bradleynél jól működött: Korhut mögé gyakran jól lőtték be középpályásaink a labdát, de a többi szituációban teljesen veszélytelenek voltak.

Ilizi nem viccel. Belekezdett egy újabb góltalansági sorozatba, amit, ha Pécsett folytat, akkor jó eséllyel nem kap gólt három hónapon keresztül tétmeccsen. Még mindig vannak hajmeresztő kifutásai és labdakiejtései, azonban amíg ezek után hárítja az ajtó-ablakokat, csinálja.

Ez a Pranjic nagy gyilkosnak tűnik, de még kicsit kilógott a védelemből, össze kell szoknia a többiekkel. Gáspárnak és Kokónak együtt és külön-külön is voltak hajmeresztő megmozdulásai, de viszonylag jól állt a lábán a hátsóalakzat. Casal mellett nem nagyon lehetett elmenni, és támadásban is voltak biztató megugrásai, jól játszott.

A Harisék ismét sokat roboltak középen, és néhány használható mélységi labdával is meglepték támadóinkat. Farkasnak pedig előbb-utóbb már el fog sülni a lába egy távoli lövésből. Talán Dibusznak jövő héten.

Bradley aktív volt, igyekezett, és ez a minimum, amit egy újonctól elvárunk. Lassan beletanul a rendszerbe, összeszokik a többiekkel, tavasszal jó lesz. Bárányosnak voltak jó indításai, ám emellett rengeteg labdát el is szórt. A középpályás védekezésből vastagon kivette a részét, azonban csak azt tudjuk hangsúlyozni, amit eddig: ennél még többet várunk tőle, mert többre képes. Dajics is mintha a pályán lett volna, ám főleg csetlés-botlásaival hívta fel magára figyelmet.

"Don Quijote, Don Quijote a szélmalom csak játszik veled / Don Quijote, Don Quijote ma is köztünk élsz, de más a neved." Simicsünk a nagybetűs "akarat", azonban ritkán volt hasznos megmozdulása.

Fotók: Bach Máté