Csak kapkodjuk a fejünket, annyi minden történik mostanság a Fáy utcában! Olybá tűnik, mintha az újévi pezsgősdugók felébresztették volna a szunyókáló környéket: a Híd nem lesz vágóhíd, vége az Erdős-éra közigazgatási ámokfutásának, az új klubvezetés végre úrrá lett az adminisztratív káoszon, kifizette a Kaposvárt, időt húzott, átütemezte a tartozást a Komjáti-ügyben, fedelet ígért a légiósoknak a felmondott albérletek helyett. A többi kintlévőség már a menedzselhető kategória és már a jövőre nézve biztató üzleti tárgyalások is történtek. Eddig rendben is van, most pedig a 47 szerződéssel rendelkező játékosból kell jó néhányat elküldeni, mert sokba vannak, meg már egyébként is alig férnek el egymástól, és ketten használnak egy fogast az öltözőben. Mindeközben pedig Markovics elnök úr nyilatkozata is felettébb alkalmas volt a nyugalom megzavarására, és ennek kapcsán sokan már a profi labdarúgás halálát vizionálták Angyalföldre.

A Süni-alakzat tehát már a múlté, és megint új korszak kezdődött. A tulajdonos már tudja, hogy rossz lóra tett, de ennek egyszer és mindenkorra vége. Levonta a konzekvenciákat, és végre minden a megfelelő irányban áll, és alig várja, hogy elinduljon. Az ehhez szükséges hozzávetőleges tabula rasa örömteli állapota beállt, mint a gerely, a korábbi sarak rendeződtek. Nem várt hiába oly sokat Kapos, megkapta Farkas Zoltán árát, így végre lezárult ez a felettébb kellemetlen eset.

Az új esztendő első napjaiban Komjáti Andrással is sikerült közös nevezőre jutni egy határidő erejéig, bár ez korábban egészen komplikált feladatnak tűnt. Nem titok, hogy van még más is a kintlévőség oszlopban, de amiatt nem fogják a csapatot szankcionálni sehonnan és semerre. A légiósok albérletét valóban felmondták, róluk természetesen a híd fog gondoskodni. A szenzációhajhászokat kiábrándítandó nem a Lágymányosi vagy a Petőfi, hanem az Zrt, de hát ebben sem volt túl sok meglepő – viszont ugye kommunikálni kell, mert errefelé sok mindenki sok mindent félreért.

A jövőre való tekintettel biztató tárgyalások is történtek már, amelyeket egyelőre még az üzleti titok fátylának jótékony homálya takar, de idővel persze a nagyérdemű is értesülhet róluk. Kivárjuk, mert az elmúlt években megszoktuk, hogy nem eszik olyan forrón a kását, meg aztán ha nincs is kása, akkor is kiderül. De természetesen örök optimistaként tekintünk előre, a kárörvendők pedig igazán nyugodtan megnyugodhatnak, mert lesz foci Angyalföldön, mégpedig egyáltalán nem valamelyik alsóbb osztályban és amatőr módon.

Az a helyzet, hogy amikor a klub elnöke szót kér, akkor valahogy mindig található a nyilatkozatában egy olyan félmondat, amelyre rögtön ráharapnak a Vasas körül állandó feszültséget kelteni kívánó egyedek. Most több félmondat is volt, így aztán jóllaktak a keselyűk. Nekik ez valamilyen okból szükséges, ők ezt szeretik, mert felkorbácsolt közhangulatban érzik jól magukat. Nem vagyunk egyformák – hála a magasságosnak, szoktam volt mondani, ezért elfogadom, hogy nekik ez így jó, de a többieket hagyják már nyugodtan a saját megszokott nyugalmukban tartózkodni. Szóval: egyeztetések lesznek a klub és a labdarúgó szakosztály között, a klub pedig nem tudja a profi futballt finanszírozni. Tegye fel a kezét az, akinek bármi újdonságot jelentett mindez, aztán menjen vissza a Marsra!

Azzal kapcsolatban, ami a szurkolókat igazán érdekli, viszont még nincsen túl sok konkrétum. Az öltözőben annyian vagyunk, mint az oroszok, és ez ugye nem egészséges állapot, szóval szelektálni kell. A keret szűkítése Bakos Szabival kezdődött, neki most lesz Baja bőven. A Fradi nagyon készségesen segítene nekünk mindebben, de persze Détári mester kívánságlistáján azok a játékosok szerepelnek, akikre tulajdonképpen építeni lehetne a tulajdonos által elképzelt fiatal magyar játékosokból álló csapatot. A Beliczky, Kovács, Kulcsár, Katona négyes mindenképpen az értékek kategóriájába tartozik, amelyeknek megtartása deklaráltan fontos szempont. Tudjuk, hogy van néhány olyan játékos, akit semmi pénzért nem engedünk, a többiek meg megfelelő ajánlat esetén távozhatnak, légósaink iránt pedig továbbra is van érdeklődés határon innen és túl. És persze az erősítés is ráfér a keretre - konkrétum az nem sok van, de a háttérben már gőzerővel folynak az egyeztetések, és minden bizonnyal gyorsan eldőlnek a sorsok, mert máris kezdődik a felkészülés.

Bizony,  január 16-án véget ér a téli álom a játékosaink számára, és az első osztályú csapatok közül utolsóként kedvenceink is megkezdik a tréningezést a tavaszi szezon erőpróbáinak jegyében. Szóval mindenki teszi a dolgát: a vezetőség tárgyal és egyeztet, a játékosok pallérozzák erőállapotukat és ügyességüket, mi pedig várjuk a neveket, a híreket, a röpködő kacsákat: ki megy, ki marad, ki menekül témakörében! Jelen pillanatban tehát a biztos, ami nem biztos, és bármi lehet, valamint annak az ellenkezője is, de mi természetesen reméljük a legjobbakat!