2012. febr. 12. 16:14
Dübörög a felkészülés, amelynek során két hétre amerikás magyarok lettünk. Hogy mennyire magyarok, arról Flóri panaszkodott egy sort, aztán jelezte, hogy ezt ő aztán egyáltalán nem fogja hagyni. A Pistons és a Red Wings városában aztán részt vettünk egy négyes tornán, amelyen a meccsek nem, csak a több tízezres nézőszám maradt el. Az eredmények sem jöttek igazán: kaptunk a mexikói pumások második csapatától, aztán meg a Fraditól is, így a negyedik helyen zártuk a négycsapatos minitornát. Fiaink, mint akik jól végezték a dolgukat, ezt követően át is tolták a bicajt Jockey-ékhoz, abban a hitben, hogy javíthatnak. Aztán kiderült, hogy nem, mert egyszerűen nincs érdeklődés nem elég jó biznisz a négy csapat újabb összeröffenésére, így a szervezők inkorrekt módon lefújták az újabb összecsapásokat. Jobb híján maradt az edzés, és egy újabb zacskó a Fraditól. Igazán magyaros sztori ez, de persze látjuk ám a pozitívumokat is!
Készülgetünk tehát felfelé, mégpedig megfelelő hőmérsékletben és igazán jó minőségű pályákat koptatva, így az angyalföldi sztádió gyepe maximálisan megkíméltetik. Eredmények ide vagy oda, a csapat rázkódik össze, Urbán mester meg tűzzel, vassal, hangos szóval kovácsolja összefelé a brigádot. Már azt is tudják a fiúk, hogy ők nem turistának mentek az Újvilágba, és mérkőzés előtt az öltözőben illik a következő feladatra koncentrálni, nem pedig holmi kosármeccsre kéredzkedni, mert abból bizony sitt lesz. Flóri persze kiakadt, mint a taxióra, de jobb ezeket a dolgokat a felkészülés eme szakaszában tisztázni, mert így a hazai bajnokikat előbb megnyerik a srácok, utána jelzik csak, hogy ők bizony megnéznék a Falcót meg az Albacompot.
Az eredményekből, a játékból, amelyet nem látunk, inkább csak hallunk, igazából semmiféle következtetést nem kell levonnunk, mert úgyis minden lényeges kérdés élesben dől el. Annyi azért bizonyos, hogy a helyzeteket be kell rúgni, gólt meg nem szabad olyan sokat kapni, mert akkor bizonyosan nem lesz győztes levonulás a vége. Ha viszont beérik az elvégzett munka gyümölcse, és jó tavaszt produkálunk, akkor le lehet nyilatkozni, hogy a váratlan tornaelmaradás még jobban összehozta a gárdát, együtt oldották meg a srácok a stábbal az edzés és az odajutás nehézségeit, amelynek emléke remekül jön majd, amikor mondjuk a Hali otthonában kell vállat a vállhoz vetve harcolni.
Az, hogy a második torna Dallasban elmaradt, az a detroiti történtek fényében annyira nem meglepő. Sok tízezer nézőt vártak a szervezők, de csak néhányan érkeztek meg. Kínában, vagy hasonló berendezkedésű országokban azt hiszem, könnyen megoldották volna a kérdést, mert egyszerűen kivezényelnek néhány gyárat, iskolát, varrodát megy szövőműhelyt, és máris minden rendben. De hát sajna az amcsikat nem lehet csak úgy kiterelni. Az előrelátó (…) szervezők a hírek szerint a tutira mentek, mert nem fizettek ki előre semmit Texas egyik fővárosában. Hogy ez mennyire korrekt, az azt hiszem, mindenki számára egyértelmű, de hát láttunk már ilyet. A négy érintett klub közleményben jelezte is, hogy ne szórakozzanak már velük, és az ügynek természetesen lesz folytatása – az ügy minden bizonnyal már a FIFA illetékeseinek az asztalán pihen.
Mindegy is most már, edzettünk tovább, játszottunk megint a Fradival, és ahogy már jeleztem, a későbbiekben ezt is fel lehet majd pozitív színben tüntetni – mert most még lehet mindent úgy magyarázni, hogy ennek így kellett lennie, de amikor már kőkeményen a bajnoki pontokért megyünk, akkor már tényleg a tények beszélnek. Az amerikai túra ezzel véget is ért, a csapat hétfőn éjjel érkezik majd haza, hogy aztán némi akklimatizálódással egybekötött pihenést követően folytathassa a felkészülést.
A mester már a Pumas elleni meccs után jelezte, hogy szükségesnek tart még néhány változást, amelynek realizálásán minden bizonnyal dolgoztak az itthon maradtak. A legutóbb Újpesten nem nagyon játszó Takács Zoltán lehet az egyik kiszemelt, akivel stabilabbá kívánjuk tenni hátsó alakzatunkat, amelyből igen sokan távoztak ilyen-olyan-amolyan okokból kifolyólag. A másik fő kérdés Beliczky Gergő, akit már több sajtóorgánum összeboronált a Fradival. Meglátjuk, ebből mi lesz, de igazán nagy szükségünk lenne az értékeink megtartására - meg ha már túl vagyunk egy igen karakteres nagytakarításon, akkor már inkább az érkezési oldalon szaporodjanak már a minőséget jelentő nevek.
Mert ugyebár lassan február közepét írunk, és a régen nem látott kemény tél is elmúlik remélhetőleg - a vonatkozó előrejelzések mindenesetre bizakodásra adnak okot. És már nincs is egészen három hét ahhoz, hogy megkezdődjön a várva várt tavaszi szezon. Addig pedig dolgozni, dolgozni, dolgozni, illetőleg néhány edzőmeccset is lejátszani, ez vár az aranylábúakra. Ránk, szurkolókra pedig az egyre felfokozottabb reménykedés, amelynek tárgya a tavalyihoz hasonló tavaszi szezon prezentálása. Mert akkor aztán minden szempontból nagyon sikeresnek fog tűnni az amerikai kaland.
Dübörög a felkészülés, amelynek során két hétre amerikás magyarok lettünk. Hogy mennyire magyarok, arról Flóri panaszkodott egy sort, aztán jelezte, hogy ezt ő aztán egyáltalán nem fogja hagyni. A Pistons és a Red Wings városában aztán részt vettünk egy négyes tornán, amelyen a meccsek nem, csak a több tízezres nézőszám maradt el. Az eredmények sem jöttek igazán: kaptunk a mexikói pumások második csapatától, aztán meg a Fraditól is, így a negyedik helyen zártuk a négycsapatos minitornát. Fiaink, mint akik jól végezték a dolgukat, ezt követően át is tolták a bicajt Jockey-ékhoz, abban a hitben, hogy javíthatnak. Aztán kiderült, hogy nem, mert egyszerűen nincs érdeklődés nem elég jó biznisz a négy csapat újabb összeröffenése, így a szervezők módfelett inkorrekt módon lefújták az újabb összecsapásokat. Jobb híján maradt az edzés, és egy újabb zacskó a Fraditól. Igazán magyaros sztori ez, de persze látjuk ám a pozitívumokat is!
Ránézek »
Mostanában a Fáy utcában csak az biztos, hogy semmi sem biztos, és lehet, hogy ennek a fele sem igaz, de az biztos, hogy a fele sem tréfa! Ilyen helyzetben várjuk(?) a pénteki bajnoki rajtot. Adott egy tulajdonosváltás (valahol félúton), egy gyenge(?) játékoskeret, és egy Urbán Flóri, aki hisz. És valóban, a rengeteg kérdőjelen kívül nekünk se maradt más, mint hinni. Hinni, hogy a Zalaegerszeg már nem áll föl, és a Kaposvár-Siófok kettősből valamelyiket lenyomjuk.
Töretlenül menetel csapatunk az edzőmérkőzések végeláthatatlan sorozatában. Legutóbbi megjelenésünk óta elkaszáltuk a Maglódot és az Újpestet is. Természetesen nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az eredményeknek, hiszen más fázisban vannak a felkészülésben az egyes csapatok, leginkább csak az edzőknek adhatnak támpontokat a látottak, hogy hol tart a csapat. Mi is próbáljuk összerakni, hogy hol, de főleg, hogy merre tart a Vasas labdarúgása, azonban folyamatosan újabb tűzfészkek keletkeznek, amiket Faragó Attila Trombit megszégyenítő lazasággal próbál oltani.