"Az MLSZ Elsőfokú Licencadó Bizottsága elutasította a Vasas Futball Kft. licenszkérelmét." Magyarul nemhogy az NB1-es, de az NB2-es licencet sem kaptuk, ami jelen állás szerint azt jelenti, hogy jövőre a harmadosztályban "vitézkedhetnek" fiaink.

Értem én, hogy bűnhődnünk kell, amiért ilyen Faragó-féléket a magyar labdarúgás közelébe mertünk engedni, de ezt azért túlzásnak érzem. Ugyanakkor nem is feltételezem, hogy a licencadó bizottság nem objektív szempontok alapján mérlegel, így valószínűleg tényleg mammutszar van a palacsintában.

Tovább dübörög a hihetetlen és végtelennek látszó történet, a Faragó-saga! És mint minden valamire való szappanopera, ez is komoly fordulatot tartogat heti rendszerességgel számunkra: derült égből villámcsapásként kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van. A szombati rettentően fontos győzelem, valamint a helyzet hosszú idő óta végre sokadszor megvalósuló konszolidációja olyan mértékben magabiztossá tette a tulajdonost, hogy egyáltalán nem adja senkinek, ami az övé. Hosszú regnálás és feltérképező-kutatómunka után heurékázta, hogy ez nem egy műanyagvödör-készítő üzem, amely magától is működik, és megtalálta hosszú keresés végén a legmegfelelőbb ügyvezető igazgatót, azaz saját magát.

Hogy eddig miért nem jött rá erre a megoldásra, amely a legmesszemenőbbekig kézenfekvő volt, ezt nem is értjük. Annak viszont örülünk, mint kismajom a farkának, hogy anyagiak tekintetében top ötben vagyunk, bár természetesen élünk a forráskritikával, mert ugyebár források esetében ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Aztán kedden reggel Golecz Gábor is mesélt az elmúlt időszak Fáy utcai történéseiről, meg több havi tartozásokról, és természetesen a keddi MLSZ fegyelmi tárgyaláson is jelen voltunk. Hajtás után következik a hét eddigi történéseinek véleményezése.

A Fáy utcában sajnálatos módon futball nincsen, csak futball-ügyek vannak. Egyiknek-másiknak normális körülmények között az égegyadta világon semmi köze se lenne a labdarúgáshoz, de ezek aztán éppen nem normális körülmények. A tulajdonosváltás kapcsán bekövetkezett fordulat óta szinte óránként szolgáltatjuk a témát a sajtó éber munkatársainak, akik már állítólag ki is béreltek egy irodát a klubházban, mondván: teljesen felesleges hazamenniük, úgyis fordulhatnak vissza azonnal.

A német átverve érzi magát, ezért perelni akar, és minden bizonnyal fog is, a csapat sajnos a körülmények tükrében egyáltalán nem meglepő módon kikapott az ETO-tól, Urbán mester pedig igen keresett személy lett a médiában, Haris sportorvosijának rejtélye a Loch Ness-i szörnyéhez hasonlít lassan. Már ez is bőven sok lenne, de közben Boukar a klub történetének legkártékonyabb játékosává avanzsált most éppen akaratán kívül, a hibázó vagy nem is hibázó technikai vezetőt kirúgták, ha egyáltalán kirúghatták. Ráadásul talán csak Chuck Norrisnak nem tartozik jelen pillanatban a Vasas-Híd. Káosz van tehát továbbra nyakra-főre, lássuk a részleteket!

Mostanában a Fáy utcában csak az biztos, hogy semmi sem biztos, és lehet, hogy ennek a fele sem igaz, de az biztos, hogy a fele sem tréfa! Ilyen helyzetben várjuk(?) a pénteki bajnoki rajtot. Adott egy tulajdonosváltás (valahol félúton), egy gyenge(?) játékoskeret, és egy Urbán Flóri, aki hisz. És valóban, a rengeteg kérdőjelen kívül nekünk se maradt más, mint hinni. Hinni, hogy a Zalaegerszeg már nem áll föl, és a Kaposvár-Siófok kettősből valamelyiket lenyomjuk.

Olyan történt, amire kevesen számítottunk! Urbán Flóri köpni és nyelni sem tudott. Nyálproblémákkal még Bulváriában is ritkán kerül az ember fia a címlapokra, mesterünknek azonban mégis sikerült. Aztán amint elmondta mindezt, máris kapott egy nagy ragtapaszt a lepényének lesőjére, hogy ne is foglalkozzon ezzel a problémakörrel. Természetesen a focisták megnyugodhattak hamar, ugyanis nem kell nélkülözniük mesterük jól megszokott baritonját, edzésre és mérkőzésre ugyanis nem vonatkozik a szilencium. A tollforgartók viszont hiába is kérdeznének bármit, a Vasas edzője nem nyilatkozhat, mint annak idején a Mágus, bár ő önként tett lakatot a szájára.

Dübörög a felkészülés, amelynek során két hétre amerikás magyarok lettünk. Hogy mennyire magyarok, arról Flóri panaszkodott egy sort, aztán jelezte, hogy ezt ő aztán egyáltalán nem fogja hagyni. A Pistons és a Red Wings városában aztán részt vettünk egy négyes tornán, amelyen a meccsek nem, csak a több tízezres nézőszám maradt el. Az eredmények sem jöttek igazán: kaptunk a mexikói pumások második csapatától, aztán meg a Fraditól is, így a negyedik helyen zártuk a négycsapatos minitornát. Fiaink, mint akik jól végezték a dolgukat, ezt követően át is tolták a bicajt Jockey-ékhoz, abban a hitben, hogy javíthatnak. Aztán kiderült, hogy nem, mert egyszerűen nincs érdeklődés nem elég jó biznisz a négy csapat újabb összeröffenése, így a szervezők módfelett inkorrekt módon lefújták az újabb összecsapásokat. Jobb híján maradt az edzés, és egy újabb zacskó a Fraditól. Igazán magyaros sztori ez, de persze látjuk ám a pozitívumokat is!

Töretlenül menetel csapatunk az edzőmérkőzések végeláthatatlan sorozatában. Legutóbbi megjelenésünk óta elkaszáltuk a Maglódot és az Újpestet is. Természetesen nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az eredményeknek, hiszen más fázisban vannak a felkészülésben az egyes csapatok, leginkább csak az edzőknek adhatnak támpontokat a látottak, hogy hol tart a csapat. Mi is próbáljuk összerakni, hogy hol, de főleg, hogy merre tart a Vasas labdarúgása, azonban folyamatosan újabb tűzfészkek keletkeznek, amiket Faragó Attila Trombit megszégyenítő lazasággal próbál oltani.

Konkrétumokra vártunk igen sokáig, aztán hirtelen megérkeztek. Következett a nagytakarítás, amely talán egy kicsit nagyobbra is sikerült a tervezettnél/szükségesnél. Az új vezetés előállt egy a tavaly nyárihoz felettébb hasonló koncepcióval, amely elméletként remekül megállta a helyét, a gépezetbe azonban porszem került, nem is kicsi. Ok, elszúrta a Süni, de ő már a múlté, aztán most már minden rendben lesz! Jöttek is a tehetséges, szerethető magyar fiatalok, valamint Hercegfalvi a milliók ellenében lézengő külhoniak helyett. Urbán mester pedig egészen más szellemben dolgozik a csapattal, amely ennek okán agyba-főbe is ver mindenkit az edzőmeccseken!

Az szponzorok és támogatók is belelkesedtek, és egymást lökdösik el a Fáy utcai irodák ajtaja elől, és egymást túllicitálva akarnak támogatni bennünket. Repkedtek is a nevek meg a milliók, aztán a Híd is emelte a tétet, tehát reszkessen mindenki, de főleg a Honvéd, mert először őket fogjuk szétfutni és csúszva-mászva, az utolsó leheletig zakatolva elkeseríteni. Aztán gyorsan felébredtünk, és a kezünk belelóg abba a bizonyos bilibe…

Csak kapkodjuk a fejünket, annyi minden történik mostanság a Fáy utcában! Olybá tűnik, mintha az újévi pezsgősdugók felébresztették volna a szunyókáló környéket: a Híd nem lesz vágóhíd, vége az Erdős-éra közigazgatási ámokfutásának, az új klubvezetés végre úrrá lett az adminisztratív káoszon, kifizette a Kaposvárt, időt húzott, átütemezte a tartozást a Komjáti-ügyben, fedelet ígért a légiósoknak a felmondott albérletek helyett. A többi kintlévőség már a menedzselhető kategória és már a jövőre nézve biztató üzleti tárgyalások is történtek. Eddig rendben is van, most pedig a 47 szerződéssel rendelkező játékosból kell jó néhányat elküldeni, mert sokba vannak, meg már egyébként is alig férnek el egymástól, és ketten használnak egy fogast az öltözőben. Mindeközben pedig Markovics elnök úr nyilatkozata is felettébb alkalmas volt a nyugalom megzavarására, és ennek kapcsán sokan már a profi labdarúgás halálát vizionálták Angyalföldre.

Javában pihenik kifelé kedvenceink a karácsonyi ebédek és vacsorák fáradalmait, amelyek a fenyőfa beállításának nehézségeit leszámítva az elmúlt napok legkomolyabb próbatételét jelentették számukra. A másik fontos teendőn, a szilveszteri buli helyszínének és társaságának kiválasztásán is túl vannak már, így felkészülten várják a mai estét, hogy aztán további két héten keresztül hangolódhassanak rá a felkészülés megkezdődésére.

A Fáy utca környékén gyakorlatilag teljes csend honol, az irodákban is mindösszesen néhány egyeztetés hangja zavarta meg a nyugalmat, melynek eredményeképpen nagy vonalakban össze is állt a felkészülés menetrendje, de már az is elmúlt. Ez van, hó meg nincs, mert minek is legyen, csak el kell dobálni? Vlak mester listái kerülhetnének a középpontba, de egyelőre nem igazán kívánkozik nekik kikerülni a napvilágra. Így hát jelen állás szerint sem hógolyóval, sem nevekkel nem tudunk dobálózni, vagyis be kell érnünk keretügyileg azzal, hogy öt fiatal felhozatalra került az NB III-asok közül: a semminél azért ez is több, bár nem sokkal.

Még ki sem hűltek aranylábúink az utolsó meccs óta, és az ubiszezon is épphogy csak elkezdődött. Beharangozókat és összefoglalókat hiába vártok az elkövetkezendő egy(-két) hónapban, de nem maradtok Vasasblog nélkül, mert nem akarjuk, hogy az elvonási tünetek részeként piros-kék mezes Bajzátot vizionáljatok. Az előttünk álló gólmentes hónapok - bár... mintha mögöttünk is az állna - menetrendje ugyan nem olyan sűrű, mint egy tisztességes bableves, de azért igyekszünk ébren tartani lelkes olvasótáborunkat. Terveink között szerepel az átigazolási pletykák kommentálása, a várva várt játék beindítása, és egy centenáriumi álomcsapat megszavaztatása, amire ugyan a hivatalos honlapon volt egy erőtlen próbálkozás, ám az elhalt, mint az újpesti támadások a védelmünkön. Sőt, ha jók lesztek, még portré is várható a leendő álomcsapat játékosairól. No és a videós rovatunkról sem feledkezünk meg.

Lassan eszmélünk felfelé a Bajzát-saláta okozta kábulatból, és közben szépen-lassan december lett, amiből egyértelműen következik kis hazánkban, hogy hozza magával a téli uborkaszezon sokszorosan pokolba kívánt intézményét. Aranylábú gyerekeink még egy darabig tréningeznek, aztán jól elmennek az időjárás és az infrastrukturális környezet hiányosságai által rájuk erőszakolt leállásra.

A sérüléssel bajlódó légiósok már otthon is vannak, ugyanis őket már nem kívánja idén látni Vlak mester. Aztán hogy kinek kell majd visszajönnie a január 16-i első edzésre, az még a jövő zenéje. Az aczélos bundabalhéba keveredő Sütőnek semmiképpen, de rajta kívül is többen véleményesek, pont úgy mint Puhl Sándornál minden tizenegyes, amelyet a sporttévében meg kell szakértenie. Egy edzőmeccset már le is játszottunk, hátra van még kettő a jövő héten, aztán beköszönt a vihar előtti csend a Fáy utca környékére.

Mindig szeretnénk jó hírekkel szolgálni, azonban erre idén elég ritkán van lehetőségünk. Egyik hátvédünket elvitte a bundakommandó, Casal, Kulcsár és Katona sérült, Odoi késve érkezik meccsre, egy másodosztályú csapat lejátssza a kezdőnket és három nap múlva jön a listavezető. Nem teázásra.

A sérülések bizonyos mértékig elkerülhetetlenek, ezt összeszorított foggal, csukott szemmel, nagy hirtelen le kell nyelni, mint a kommersz felest. Fintorogni ér. Az viszont egyáltalán nem normális, hogy folyamatosan panaszkodik a vezetőség a hozzáállásra. Ráadásul pont az új gyerek késik el meccsről, és pont az az új gyerek, akitől jobb híján a csodát várjuk.

Szombati Balaton-partink maximálisan unalomba fulladt, de ez nem az a buli volt, amelyet fél óra után ott lehet hagyni, aztán a nagyobb hangulat reményében átmenni egy másikba. Maradtunk tehát egészen addig, ameddig Oláh spori véget nem vetett a megpróbáltatásoknak. Kímélték egymást és a hálókat a résztvevők, míg aztán hármas füttyszó jelezte, hogy le lehet kapcsolni a villanyt. És mivel mindenki gyorsan hazament, a sötétben sem történt semmi emlékezetes, így a közönség igen erőteljes hiányérzettel a tarsolyában gondolhat vissza a történtekre.

Félig tele van a tökünk poharunk vagy félig üres? Egyszerűnek tűnik, de nem az. Egy öt bajnoki óta veretlen vagy egy három forduló óta nyeretlen csapatunk van? Persze, mindkettő, de melyik az igazi arcunk? Öt meccse ül Vlak a padon, ugyanennyi van még hátra az első körből és folyton csak azt halljuk, hogy jó az iksz. Jó, de kinek?