Igen szürke hétköznapok állnak mögöttünk: a héten az égvilágon semmi különös nem történt a Fáy utcában, ezért rutinos bloggerek lévén nem is pocsékoltuk energiáinkat posztírásra. Nálunk ugyanis már egyáltalán nem hír, hogy megint fenyegetnek bennünket pontlevonással. Kedden mindig fegyelmi tárgyalás, és ilyenkor jön is a menetrendszerű kokizápor a fejünkre. Ami persze pont nem érdekel senkit már, mert egyetlen vállrándítással veszünk tudomást minderről, mert tudjuk nagyon jól, hogy mire nagyon égne a ház, addigra úgyis lesz megoldás: vagy újabb haladék jó nagy adag mellébeszéléssel vagy horribile dictu a lóvé leperkálása. (A sportorvosi legendája más, de ott egyértelmű a szitu: ha Haris jogosulatlanul játszott, márpedig úgy néz ki nagyon, akkor jár a két mínusz.)

A zavarkeltők sem tétlenkedtek, kaptak is közleményt az arcukba, Flóri meg beszólt, majd Taki is beszólt, majd kiszállt a keretből. Szóval minden ment a szokásos mederben egészen tegnap estig, amikor hatalmas kövek gördültek le a Vasas-szurkolók szívéről. Akármilyen erősítőkkel is dolgozott a Rolling Stones valaha is, ezer százalék, hogy meg sem tudta közelíteni mindezt: a Hídember ugyanis kapitulált. Ja, kapjak már a fejemhez, ez egy beharangozó! Tényleg, szombaton jön a Kecsó (megint lilák, akikkel csak a baj van mindig…), és igazán nem lennék a helyükben. Hogy miért? Azt is vázolom a hajtás után!

Tovább dübörög a hihetetlen és végtelennek látszó történet, a Faragó-saga! És mint minden valamire való szappanopera, ez is komoly fordulatot tartogat heti rendszerességgel számunkra: derült égből villámcsapásként kiderült, hogy minden a legnagyobb rendben van. A szombati rettentően fontos győzelem, valamint a helyzet hosszú idő óta végre sokadszor megvalósuló konszolidációja olyan mértékben magabiztossá tette a tulajdonost, hogy egyáltalán nem adja senkinek, ami az övé. Hosszú regnálás és feltérképező-kutatómunka után heurékázta, hogy ez nem egy műanyagvödör-készítő üzem, amely magától is működik, és megtalálta hosszú keresés végén a legmegfelelőbb ügyvezető igazgatót, azaz saját magát.

Hogy eddig miért nem jött rá erre a megoldásra, amely a legmesszemenőbbekig kézenfekvő volt, ezt nem is értjük. Annak viszont örülünk, mint kismajom a farkának, hogy anyagiak tekintetében top ötben vagyunk, bár természetesen élünk a forráskritikával, mert ugyebár források esetében ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Aztán kedden reggel Golecz Gábor is mesélt az elmúlt időszak Fáy utcai történéseiről, meg több havi tartozásokról, és természetesen a keddi MLSZ fegyelmi tárgyaláson is jelen voltunk. Hajtás után következik a hét eddigi történéseinek véleményezése.

Most, hogy a Fáy utcában már mindenki megvert mindenkit – csak az nem kapott, aki a legjobban megérdemelné –, jó lenne, ha a csapat is megverne valakit. Anélkül, hogy túl nagy terhet akarnánk rakni a játékosokra, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy most vagy soha! Ha nem verjük meg a hétről-hétre javuló tendenciát bemutató Zalaegerszeget, akkor pakolhatunk, és a biznicklasszról megyünk hátra a turistaosztályra, közvetlenül a slozi mellé.

De kapkodok, ugyanis valószínűleg a szezon legrosszabb meccsénél egy unalmas futballmeccsnél érdekesebb dolgok is történnek a Fáy utca környékén mostanában, amit a kollega úr két nap aktív sajtófejtés után meg is írt. Ezekbe én még egyszer nem is folynék bele, csak annyit fűznék a sportorvosis sztorihoz, hogy elképzelhetetlennek tartom, hogy két bíró sem vette észre a doksi szavatosságát.

Mostanában a Fáy utcában csak az biztos, hogy semmi sem biztos, és lehet, hogy ennek a fele sem igaz, de az biztos, hogy a fele sem tréfa! Ilyen helyzetben várjuk(?) a pénteki bajnoki rajtot. Adott egy tulajdonosváltás (valahol félúton), egy gyenge(?) játékoskeret, és egy Urbán Flóri, aki hisz. És valóban, a rengeteg kérdőjelen kívül nekünk se maradt más, mint hinni. Hinni, hogy a Zalaegerszeg már nem áll föl, és a Kaposvár-Siófok kettősből valamelyiket lenyomjuk.

Töretlenül menetel csapatunk az edzőmérkőzések végeláthatatlan sorozatában. Legutóbbi megjelenésünk óta elkaszáltuk a Maglódot és az Újpestet is. Természetesen nem szabad nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek az eredményeknek, hiszen más fázisban vannak a felkészülésben az egyes csapatok, leginkább csak az edzőknek adhatnak támpontokat a látottak, hogy hol tart a csapat. Mi is próbáljuk összerakni, hogy hol, de főleg, hogy merre tart a Vasas labdarúgása, azonban folyamatosan újabb tűzfészkek keletkeznek, amiket Faragó Attila Trombit megszégyenítő lazasággal próbál oltani.