Irdatlan nagy lehetőséget szalasztottunk el, ez nem kétséges, és teljesen jogos volt a nem éppen irodalmi kifejezések sűrű emlegetése szombaton délután és az esti órákban! Az első olyan meccset játszottuk tavasszal, amikor sikerült minimálisra csökkenteni a saját kapunk előtti ügyetlenkedést. Úgy is fogalmazhatnék, hogy koncentráltunk végre hátrafelé, valahogy olyan módon, ahogy elterveztük, igaz, mindehhez ideális ellenfélre akadtunk a zöldek személyében, akiknek sikerült igazán komoly gólhelyzetet kialakítása nélkül lehozni az összecsapást. Kisebb lehetőségeik azért voltak, nem úgy, mint nekünk, mert mi egyetlen ilyet sem tudtunk összehozni – cserébe viszont három darab 100%-osnál is nagyobb ajtó-ablak ziccert sikerült elhibáznunk.

Az elemekkel történő harcolásból és az ügyetlenségünkből fakadóan igazán jól megérdemelt 0-0-ás remi azonban a pálya tartozéka miatt elmaradt. Nem, nem a szögletzászlóról beszélek, hanem a sípos emberkéről, aki egy igazán hihetetlen büntetővel ajándékozta meg a Ferencvárost. Ilyen van, a bíró hibázik, néha ekkorát is, mert fogalmatlan vagy rosszindulatú vagy rossz napja van, sőt olyan is előfordul, hogy azt sem tudja, miért adja a tizit, de csak és kizárólag saját magunkat okolhatjuk azért, mert nagyon fontos pontokat hagytunk a kilencedik kerületben, és így megint kieső pozícióban (t)anyázunk.

A papírforma megint lesújtott. Meglepődve egyáltalán nem vagyunk, kikaptunk a tabella második helyén álló Győrtől, amelynek nem titkoltan magasztosabb céljaik vannak ebben a bajnokságban, mint nekünk. Tizenegyest csináltunk az ellenfélnek, bénáztunk hátul sokat, előrejátékban pedig gyakorlatilag semmit nem nyújtottunk. Ezen sajna már nem lepődtünk meg. A körítésen - amely nagyon nem kolbászból van mostanában - azonban már annál inkább, pedig a Fáy utcában már igen sok mindent láttunk: a bemelegítésnél kiderült, hogy lejárt Haris sportorvosija. Ez ugyanis az egyik legdilettánsabb dolog, ami történhet, olyan, amiért megye III-ban is megcipőzik az intézőt. Káosz van sajnos, mesterünk is besokallt, aminek hangot is adott a meccs végén, lett is belőle címlap. Tudunk tehát még újat mutatni, de az egyszerű szurkoló már a legnépszerűbb kötőszót sem nagyon emlegeti - csak legyint lemondóan, és egy nem éppen erős örömlányt emleget.

Megkezdődik a tavaszi szezonnak is nevezett tizenhárom meccses túlélőtúra! Nem is bánjuk, hogy a menetrend szerkesztője megvárta a márciust, ugyanis a kilátások jelenleg biztatóbbnak tűnnek, mint az elmúlt hónapokban. Igaz, hogy a bázis korábban a gyalogbéka hátsó fertályához konvergált, de akkor is: a német befektetőjelöltről kiderült, hogy valós személyiség, nem kitalált vagy esetleg mesebeli lény, sőt, mi több, már el is küldte egyik spanját sportigazgatónak, illetve meg is vendégelte a csapatot egy májkrémes szendvicsre. Minden bizonnyal holnap a meccsen is jelen lesz Demiani úr, mégpedig minden fontos és kevésbé fontos munkatársával együtt. Az is elképzelhető, hogy mire a spori a sípjába fúj, alá is írhatják azt, amire minden Vasas-szurkoló és Markovics elnök úr is nagyon vár már.

Szóval, lehetséges, hogy meglesz a tulajdonosváltás, végre stabilizálódik most már ténylegesen a helyzet, aztán már csak egy jó nagy talicska kell, amin betolják az euromilliókat a Fáy utcába, meg egy másik, amely a szekrényből kipotyogó hullákat szállítja majd el, valamint nem ártana jópár szerződés nélküli spíler is! Persze mindezt akkor hisszük el csak, ha látjuk, vagy még akkor se! Ennél azonban nagyságrendekkel biztosabb, hogy pénteken 18:00 órakor útjára indul a labda, ezzel megkezdődik az a tavaszi szezon, amelynek során a cél egyértelműen az első osztályú tagság megtartása lesz. Mi meg biztosra megyünk, ezért a hajtás után már kizárólag a Honvéd elleni szezonnyitóra koncentráljuk erőinket!

Mostanában a Fáy utcában csak az biztos, hogy semmi sem biztos, és lehet, hogy ennek a fele sem igaz, de az biztos, hogy a fele sem tréfa! Ilyen helyzetben várjuk(?) a pénteki bajnoki rajtot. Adott egy tulajdonosváltás (valahol félúton), egy gyenge(?) játékoskeret, és egy Urbán Flóri, aki hisz. És valóban, a rengeteg kérdőjelen kívül nekünk se maradt más, mint hinni. Hinni, hogy a Zalaegerszeg már nem áll föl, és a Kaposvár-Siófok kettősből valamelyiket lenyomjuk.

Olyan történt, amire kevesen számítottunk! Urbán Flóri köpni és nyelni sem tudott. Nyálproblémákkal még Bulváriában is ritkán kerül az ember fia a címlapokra, mesterünknek azonban mégis sikerült. Aztán amint elmondta mindezt, máris kapott egy nagy ragtapaszt a lepényének lesőjére, hogy ne is foglalkozzon ezzel a problémakörrel. Természetesen a focisták megnyugodhattak hamar, ugyanis nem kell nélkülözniük mesterük jól megszokott baritonját, edzésre és mérkőzésre ugyanis nem vonatkozik a szilencium. A tollforgartók viszont hiába is kérdeznének bármit, a Vasas edzője nem nyilatkozhat, mint annak idején a Mágus, bár ő önként tett lakatot a szájára.

Dübörög a felkészülés, amelynek során két hétre amerikás magyarok lettünk. Hogy mennyire magyarok, arról Flóri panaszkodott egy sort, aztán jelezte, hogy ezt ő aztán egyáltalán nem fogja hagyni. A Pistons és a Red Wings városában aztán részt vettünk egy négyes tornán, amelyen a meccsek nem, csak a több tízezres nézőszám maradt el. Az eredmények sem jöttek igazán: kaptunk a mexikói pumások második csapatától, aztán meg a Fraditól is, így a negyedik helyen zártuk a négycsapatos minitornát. Fiaink, mint akik jól végezték a dolgukat, ezt követően át is tolták a bicajt Jockey-ékhoz, abban a hitben, hogy javíthatnak. Aztán kiderült, hogy nem, mert egyszerűen nincs érdeklődés nem elég jó biznisz a négy csapat újabb összeröffenése, így a szervezők módfelett inkorrekt módon lefújták az újabb összecsapásokat. Jobb híján maradt az edzés, és egy újabb zacskó a Fraditól. Igazán magyaros sztori ez, de persze látjuk ám a pozitívumokat is!

Január 13-án, pénteken, a felkészülést megelőző utolsó munkanapon még a klub honlapja is úgy tudta, hogy hétfőn Marijan Vlak vezetésével kezdi meg a csapat a munkát. Mivel három nappal később "bomba robbant" a Fáy utcai sporttelepen, ezért csak arra tudunk gondolni, hogy a hétvége folyamán valaki (felsőbb vezető) vagy iszonyatosan berúgott, vagy pont hogy egy távoli tripről tért haza, de egy biztos, irtózatos takarításba kezdtek a Vasasnál. A jelszó: Vesszenek a külföldiek és akik pénzért akarnak focizni! Rengeteg dolog történt a héten, mi meg megpróbáljuk kibogozni a Faragórdiuszi csomót.

Január 16. - Hétfő

A felkészülés első napja. A hentesbárd lecsapott, fejek hullottak a porba. Vlak, Casal, Pranjic, Arsic, Dajic, Mileusnic, Jokic, Soare, Gál Szabolcs, Ambrusics, Simek és Farkas B. voltak az első körös távozók. Bakos kölcsönbe Bajára, neki lehet, hogy van még visszaút. Eközben próbajátékra érkezett az exhonvédos, zűrös előéletű Hercegfalvi, akiről még azt is tudjuk, hogy nem 11-es specialista.

Vlakot Urbán váltotta. Az A-verziónk szerint a horvát, így, hogy szétkergették a csapatát, nem vállalta tovább. A B-verzió ennél sokkal primitívebb: Flóri valószínűleg harmadannyit keres. A játékosok közül Farkast fogjuk csak hiányolni, a többiekre valószínűleg nyárra már nem emlékszünk.

Osztottunk, szoroztunk: a 44 játékosból "elment" 12, jött egy, az barátok között is 33.

Csapatunk Zalaegerszegen megszerezte első idegenbeli pontját az OTP Bank Liga idei küzdelemsorozatában. A Marijan Vlak – Urbán Flórián páros bemutatkozását ilyeténképpen egyértelműen jónak aposztrofálhatjuk. Érdekes vízifoci mérkőzést játszottunk, amelyen a ZTE szinte végig vezetett, és a büntetőnkig egy fakabátot, azaz fabatkát sem adtunk volna a pontszerzésért. Pedig a második félidő második felében már olykor emlékeztetett a játék valamire, amit látni szeretnénk. Ezzel együtt is az volt kicsiny szerkesztőségünk érzése, – főleg akkor, amikor Bakos Szabi óriási gránátját földöntúli bravúrral védte Jahic kapus – hogy bár megint nem érdemli meg az ellen, de attól még újfent gyufa lesz. Nem az lett, sőt, a 80. perc után történtek okán még kicsi hiányérzetünk is van.

Amit már jó ideje tudott mindenki, azt hétfőn dél tájban hivatalosan is bejelentették. Az öt mérkőzésen megszerzett egyetlen pont a világ minden táján elégséges ok arra, hogy előkerüljön a lapát, illetőleg az útilapu, így aztán senkit sem lepett meg Komjáti András menesztése. Már csak azért se, mert az utóda is ki volt jelölve jó előre. A hajtás-pajtás után kicsit dicsőítjük a régi királyt és természetesen az újat (és szárnysegédjét) is, akik számára egy dolog biztosan jó előjelnek tetszik: innen csak és kizárólag felfelé vezet az út. De nem csupán ezért bízhatunk benne, hogy Vlak nem a világtalant, hanem a pusztán eddig a megfelelő útra rá nem találót vezeti az elkövetkezendő két esztendőben.